MONOGRÁFIA

A vízilabdázás története és fejlődése a világon

A vízilabda Angliából származik. Az első, kezdetleges formáit tekintve, többféle, egymástól eltérő változatot ismerünk. Az egyik kezdetleges vízilabda-játékmódot például vízifutballnak nevezték. Itt nem voltak még kapuk, ezeket az uszoda két végének teljes hossza helyettesítette. Ide kellett eljuttatni és két kézzel a "kapu" bármelyik részére tenni a labdát. Ez jelentette a touchdownt, azaz a gólt. A kifejezést egyébként nem a labdarúgásból, hanem a rugbyből kölcsönözték. A vízilabdának e formáját nyílt, szabadtéri vizeken is játszották. Néhol tutajokból, csónakokból alakították ki a kapukat. A korai szabályok egészen egyszerűek voltak: a kapus (gyakran kettő is védte a kaput vagy az uszoda falát) rávetette magát a labdával közelítő támadóra, tehát a játék igen kíméletlen módon zajlott. Az Egyesült Államokban eleinte a vízilabda e változata terjedt el, míg Angliában fokozatosan fejlődött a játék.

Bournemouthban 1876-ban játszották az első olyan vízilabda-mérkőzést, amely már némiképp hasonlított a mai játékra. Az első napon az 50 méter hosszúságú pályán 6-6, majd 11-11 játékos szerepelt. A skót William Wilson 1876-ban pontosan feljegyezte a játék menetét, és így születtek meg az első írott szabályok, amelyek többek közt előírták a kapuk fontosságát, azok méreteit, a játékosok számát pedig rugalmasan, "9 körüliben" szabták meg. A kapu, a labda, a játéktér és a játékosok száma a kezdeti időben még gyakorta módosult. Az angol úszószövetség végül 1885-ben hivatalosan is sportágnak ismerte el a vízilabdát, és 11 pontban egységesítette Wilson szabályait. Ettől kezdve a szabályok használata kötelezővé vált. 1888-ban a szövetség a világon elsőként megrendezte az országos bajnokságot (a döntőben a Burton 3:0-ra nyert az Otter ellen). A századfordulót megelőző évtizedben Európában is hódító útjára indult a vízilabdázás. Angliában (Londonban) 1890. július 28-án, Németországban 1893-ban, Ausztriában 1894-ben, Franciaországban és Belgiumban 1895-ben, Magyarországon (Siófokon) 1899. július 30-án, Olaszországban 1900-ban játszották az első mérkőzést. A "játék" vízi birkózáshoz hasonlított, de azért egyre nagyobb közönséget vonzott. Magyarországon az első nemzetközi találkozót 1901 decemberében játszotta le a MUE (Magyar Úszó Egyesület) csapata a WAC-kal (Wiener Athletik Sport Club). Az első hivatalosan kiírt országos vízilabda-bajnokság küzdelemsorozatát a MASZ (Magyar Athletika Szövetség) égisze alatt 1904 szeptemberében bonyolították le. Az úszás és a vízilabdázás évekig a MASZ hatáskörébe tartozott. A Magyar Úszószövetség csak 1907-ben alakult meg. 1919-ben alakult meg a Magyar Vízilabda -szakbizottság, amely csak 1989. december 9-én lett önálló.

A Nemzetközi Úszószövetség (Fédération Internatonale de Natation Amateur - FINA) angol kezdeményezésre 1908. július 19-én alakult meg Londonban. Felépítésében mind a négy szakágat - úszás, vízilabdázás, műugrás és műúszás - külön technikai bizottság képviselte. A vízilabda szakágat a későbbiek folyamán a Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottság (Technical Water Polo Committee - TWPC) irányította. Hasonló jellegű munkát végez az Európai Úszóliga (Ligue Européenne de Natation - LEN) keretében az Európa Vízilabda-bizottság (European Water Polo Committee - EWPC). Tevékenysége bizonyos szempontból fontosabb még a FINA vízilabda technikai bizottságáénál is, hiszen Európában zajlik le a sportág nemzetközi eseményeinek túlnyomó része. A LEN hatáskörébe tartoznak a nagy európai kupaesemények: a BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája), 1977-től Bajnokok Ligája, a KEK (Kupagyőztesek Európa-kupája), a LEN-kupa, valamint a korosztályos Európa-bajnokságok szervezése.

A vízilabda minden újkori olimpia műsorán szerepelt, kivéve az elsőt, 1896-ban. A fejlődésben oly fontos szerepet játszó angolok sorozatban érték el sikereiket. A brit fölény 1924-ben tört meg, amikor a párizsi olimpián a magyar válogatott háromszori hosszabbítás után 7:6-ra nyert Anglia ellen. Az 1928-as olimpián a kétszeres Európa-bajnok magyar válogatott a döntőben 5:3-as vereséget szenvedett Németországtól. Azután elkezdődött a magyar győzelmek időszaka. A magyar válogatott 1932-ben, 1936-ban, 1952-ben, 1956-ban, 1964-ben és 1976-ban olimpiai aranyérmet nyert. 1928-ban, 1948-ban és 1972-ben második lett, 1960-ban pedig a harmadik helyen végzett.
A jugoszláv válogatott 1936-ban vett részt először az olimpiai játékokon. 1968-ban, 1984-ben és 1988-ban aranyérmet, 1952-ben, 1956-ban, 1964-ben és 1980-ban ezüstérmet nyert. Az Európa-bajnokságokon a következő eredményeket érte el a jugoszláv válogatott: 1950-ben III., 1954-ben II., 1958-ban II., 1962-ben III., 1966-ban III., 1970-ben III., 1974- III., 1977-ben II., 1985-ben II., 1987ben II., 1989-ben II., 1991-ben I., 1997-ben II., 2001-ben I. 2003-tól Szerbia és Montenegró név alatt szerepelnek, és a 2003-as szlovéniai Eb-n aranyérmet nyertek.

A FINA 1973-ban Belgrádban rendezte meg az első világbajnokságot. Ezen - csakúgy, mint az első Eb-n (1926) - a magyar válogatott diadalmaskodott, második a Szovjetunió, harmadik Jugoszlávia lett.
Jugoszlávia 1986-ban és 1991-ben aranyérmet, 1998-ban és 2001-ben ezüstérmet, 1973-ban és 1978-ban bronzérmet nyert.
Szerbia és Montenegró válogatottja 2003-ban bronzérmes lett a vb-n.

1979-ben Jugoszláviában tartották meg a FINA első Világkupa-versenyét. A magyar válogatott itt is sporttörténeti győzelmet aratott.

A vízilabdaszabályok története

A vízilabdajáték szabályait 1870-ben foglalták össze először. Azóta rengeteg változáson ment keresztül, tükrözvén az adott kor igényeit és lehetőségeit.
A vízben való labdázás gondolata 1869-ben, Angliában merült fel, amikor az unalmas úszóversenyeket a fiatalság igyekezett hangulatosabbá tenni. Az új játék érdeklődést keltett és egyre népszerűbb lett, annak ellenére, hogy mindenütt más és más szabályok szerint játszották.

A kapus, vagy kapusok - mert néha kettő is játszott egyszerre egy csapatban - pontonon állva védték kapujukat, és egyszerűen ráugrottak az ellenfélre, aminek számos esetben súlyos sérülés lett a következménye. Feljegyeztek például olyan esetet is, amikor a közeledő csatárt a ráugró kapus a ponton alá nyomta, és az kis híján a vízbe fulladt. Kapuk nem voltak, a gólt az jelentette, ha a játékos a két kezével fogott labdát a medence partjára, a kaput jelentő csónakba vagy a pontonra helyezte. Az új játék sikerén felbuzdulva, 1870-ben az angol úszószövetség egy szakemberekből álló bizottságot hozott létre, hogy az kidolgozza a vízifutball játékszabályait. Az akkori játék úgyszólván semmiben sem hasonlított a mai vízilabdához. Az "ősszabályok" 11 pontban rögzítették a tennivalókat:

1. A mérkőzés időtartama 20 perc.
2. Mindkét csapnak kapitánya van, akik megegyeznek vagy sorsolnak a kapuválasztáskor
3. A játék megkezdésekor a bíró a pálya közepére dobja a labdát.
4. A kapusok a parton maradhatnak, és úgy védhetik a kapujukat, ahogy akarják.
5. A játékosok a víz felett vagy a víz alatt adhatják egymásnak a labdát, amikor az ellenfél kapuját támadják.
6. A kapust sem a vízben, sem azon kívül nem szabad akadályozni.
7. Gól úgy érhető el, ha a labdát két kézzel a kaput jelentő tutajra, pontonra vagy csónakba helyezik.
8. A gólbírók - a pálya mindkét oldalán egy-egy - azonnal fütyülnek, ha valamelyik csapat gólt ér el, és ettől kezdve újrakezdésig szünetel a játék.
9. A csapatok félidőben kaput cserélnek.
10. Ha a mérkőzésre benevezett játékos nem vesz részt a játékokon, elveszti valamennyi díját, amelyet a mérkőzést megelőző vagy a meccset követő úszóversenyen nyer .
11. A gólbírónak - vagy vita esetén a bírónak - joga van dönteni az olyan esetekben is, amelyekről a szabályok nem rendelkeznek.

1879-ben kezdtek olyan kapukat alkalmazni, amelyek hasonlítottak a futballkapuhoz. A csapatok létszámát úgy határozták meg, hogy "körülbelül 9".

1883-ban a játékidőt véglegesen 20 percben állapították meg.

1885-ben a játékosok létszámát 8 főre korlátozták. Kötelezővé tették, hogy a csapatok egymástól különböző színű sapkát viseljenek. A kapu méreteit 10 lábban (305 cm) határozták meg. Megszabták a labda méretét is: átmérője nem lehetett kevesebb 8 inchnél (20,32 cm).
A labdát szabad volt a víz alatt áthúzni.

1886-ban a csapatok létszámát 7 főben állapították meg. A kapu méretét ismét módosították, szélessége 7 láb (213 cm), magassága 6 láb (183 cm) lett. A labda méretét is változtatták. Az új meghatározás szerint a labda kerülete nem lehetett kevesebb 26,5 inchnél (67 cm) és több 28,5 inchnél (72 cm). Módosították a gól ismérvét is, mely szerint gól szerezhető a labda kapuba történő helyezésén túl a labda kapuba dobásával is. Szabályba foglalták, hogy a játékos játék közben nem állhat le a medence fenekére, kivéve a kapust. A kapus indítását fél pályára korlátozták. A játékos - játék közben - csak fél kézzel érinthette a labdát.

1888-ban ismét változtak a kapu méretei: szélessége 10 láb (305 cm), magassága a medence mély oldalán 3 láb (91 cm), a medence sekély oldalán pedig 5 láb (152 cm) lehetett, a víz szintjétől számítva. A játéktér méreteit a következőképpen szabályozták: hossza nem lehetett több 30 yardnál (27,42 m) és kevesebb 20 yardnál (18,28 m).

Történelmi tény, hogy 1900-ig a gyakori szabálymódosítások biztosították elsősorban a fejlődést.

A hiteles dokumentumok tanúsága szerint a vízilabdajáték történetének - és ezzel párhuzamosan a szabályok történetének - első szakasza 1900-ban lezárult.

Fontos e szabályzat megismerése azért is, mert innen számítjuk azt a két évtizedes időszakot, amely alatt a játék fejlődése túlhaladta a szabályokat. Ezek a szabályok akkor így szóltak (Stankovits Szilárd: Magyar Athelikai Szövetség Szabályai. Vízi póló-játék szabályai, 1905)

1. Labda
A labdának gömbölyűnek és felfújtnak kell lennie; kerülete 72 cm-nél nagyobb és 67 cm-nél kisebb nem lehet. Vízmentesnek kell lennie, külsején szíjvarratoknak, felületén pedig zsiradéknak vagy egyéb kifogásolható anyagnak lennie nem szabad.
A labdát a rendező egyesületnek kell adnia.

2. Kapuk
A kapuk szélessége 3 méter, a keresztfának 90 cm-nyire kell a víz színe fölött lennie, ha a víz mélysége 1,50 méternél mélyebb, és 2,40 méterre kell lennie a víz fenekétől, ha a víz mélysége 1,50 méternél kevesebb. A kapufákat és kapuhálókat a rendező egyesületnek kell adnia.

3. Sapkák és zászlók
Az egyik csapatnak sötétkék, a másik csapatnak fehér sapkát kell viselnie. Mindkét kapuvédőnek piros sapkát kell viselnie. Mindegyik gólszámolónak zászlóval, a játékbírónak pedig sötétkék és fehér zászlóval valamint síppal kell ellátva lennie.

4. Játéktér
A kapuk egymástól való távolsága 18-27 méter; a játéktér szélessége 18 méternél több nem lehet, és egész hosszában egyforma szélességűnek kell lennie. A kapufáknak az uszoda végétől vagy egyéb akadálytól legalább 30 cm-nyire kell állniuk. Uszodákban a félvonal és a 4 méteres büntetővonalak mindkét oldalon megjelölendők.

5. Mélység
A víz 1 m-nél sekélyebb sehol sem lehet.

6. Idő
A mérkőzés hossza kétszer 7 perc, összesen 14 perc. Félidő után, helycsere céljából 3 percnyi szünet tartandó. Gól esetén a játék újra kezdéséig lefolyó idő vagy a felmerülő viták eldöntésére vagy büntetések alkalmazására szükséges idő a játékidőből leszámítandó.

7. Hivatalos személyek
Hivatalos személyek a következők: egy játékbíró, egy időmérő és két gólszámoló.

8. Játékbíró
A játékbíró kötelességei: megindítja a játékot, félbeszakítja a szabályellenes játékot, megállapítja a hibákat, a félidőt és az időt, valamint ügyel arra, hogy helyesen éljenek a szabályokkal. Ő dönt minden gól fölött, akár jelezték azt, akár nem. Minden határozata végleges.
Jegyzet: A játékbíró megmásíthatja elhatározását, feltéve hogy a labda még nincs újra játékban. A bírónak jogában áll bármely időpontban félbeszakítani a játékot, ha nézete szerint a játékosok vagy nézők magaviselete illetve egyéb kivételes körülmények akadályozzák a mérkőzés rendes lebonyolítását.

9. Gólszámolók
A gólszámolók oldalt állnak saját kapujuk közelében, és ha azt látják, hogy a labda a kapuba ment (de csak saját oldalukon), zászló lengetésével jelzik azt a játékbírónak. Ők nem cserélnek oldalt, és jegyzik mindegyik csapat góljait a saját oldalukon.


10. Csapatok
Mindegyik csapat 7 játékosból áll, kik sötétkék, illetve fehér sapkát, továbbá nadrágot vagy úszóinget és nadrágot tartoznak viselni. A testet sem olajjal, sem zsírral, sem egyéb kifogásolható anyaggal bedörzsölni nem szabad.

11. Kapitányok
A kapitányok játszó tagjai annak a csapatnak, amelyet képviselnek; előzetes kérdésekben ők kötnek megállapodást, és ők sorsolnak a helyválasztásért. Ha valamely kérdésben megállapodni nem tudnak, a játékbírónak kell döntenie.

12. Kezdés
A játékosok a vízbe lépnek és saját kapujukkal egy vonalban helyezkednek el. A játékbíró a pálya közepének vonalában áll és amikor látja, hogy a kapitányok készen vannak, "rajta" szót kiált és közvetlenül utána a játéktér közepébe dobja a labdát. Kezdés vagy újrakezdés után gólt csak akkor lehet elérni, ha a labdát legalább két játékos már érintette (érintés alatt kézfejjel való érintés értendő).

A játékszabályok fejlődését szemléletesen bizonyítja, hogy az 1870-ben keletkezett és 11 pontból álló ősszabályok az 1900-ig eltelt 30 év alatt 23 paragrafusból és számos alpontból álló szabálykönyvvé fejlődtek.

Szabályváltozások az 1905-1919 közötti időszakban

Pontosabban meghatározzák a játéktér méreteit, mely szerint: 27 méternél hosszabb, 18 méternél rövidebb nem lehet. Szélessége 10 és 20 méter között váltakozhat. A víz 1,4 méternél sekélyebb nem lehet.
A labdának már nemcsak a kerületét, hanem a súlyát is meghatározzák: 36 és 42 dkg között váltakozhat. Azt is előírják már, hogy a labda bőrből legyen, gumibelsővel.

Szabályváltozások az 1920-1928 közötti időszakban

A víz mélységére vonatkozó régi meghatározás, amely szerint "a víz 1,4 méternél sekélyebb nem lehet", 1928-ra így módosult: "A víz mélységének legalább 3 lábnak (90 cm-nek) kell lennie. Ennél sekélyebb nem lehet."
A játék őskorában - ezt a korszakot az 1900-as évektől számítjuk, amikor már kezdett általánosan elterjedni a vízilabdázás - még leginkább csak nyújtott karral hajigálták előre a labdát, minden különösebb elgondolás nélkül. Még nem alakultak ki a technikai trükkök, a ravasz taktikai elgondolások, így főleg egyéni akciókból állt a mérkőzés. Kevés volt a mozgás is, főleg helyben állva dobták a labdát. Később kifejlődött a nyújtott karú dobás helyett a könyökből és csuklóból történő labdatovábbítás, továbbá a különböző lövési formák, mint például az ívelt lövés, a csavar, félcsavar és kettőzés, s végül a levegőben történő játék.

Szabályváltozások az 1929-1934 közötti időszakban

1. A szabálytalanságokat külön csoportba osztották, és élesen elválasztották egymástól, "egyszerű hibák", "súlyos hibák" és "durva hibák" címszó alatt.
2. Ekkor határozták meg a játéktér ma is érvényes maximális méreteit: "A kapuknak egymástól való távolsága nem lehet 30 méternél nagyobb és 20 méternél kisebb, a játéktér szélessége nem lehet 20 méternél nagyobb."
3. A labda tömege az új meghatározás szerint 400-450 g lehetett (addig 360-420 g volt).

Szabályváltozások az 1935-1945 közötti időszakban

1. 1938-ban hozták a következő határozatot: "Ha a 4 méteres vonalon belül a támadó játékost a védő szembefröcsköli, az személy ellen elkövetett súlyos hibának minősítendő. A vétkes játékos kiállítandó és 4 méteres büntető dobás ítélendő."

Szabályváltozások az 1946-1950 közötti időszakban

Új korszakot megindító jelentősége miatt érdemes részletesen megvizsgálni az 1949-es javaslatokat, amelyek egyévi próbaidő után, 1951. január 1-jétől léptek hatályba. A változások a következők voltak:
1. Eltörölték a bírói sípszó utáni kötelező helyben maradást, tehát a sípszó után is szabadon mozoghattak a játékosok.
2. A játékidő is megváltozott. Az eddigi 2x7 perc helyett (3 perces szünettel), 2x10 perc lett (5 perces szünettel).

Szabályváltozások az 1951-1960 közötti időszakban

1952-ben Helsinkiben csak egy említésre méltó változtatás született. Ez a játékvezető jogkörével kapcsolatos és azt a szabályt, mely szerint "a játékvezető minden ténykörében hozott döntése végleges és szabályértelmezését a mérkőzés tartama alatt el kell fogadni", a következőképpen módosította: "A játékvezető minden döntése végleges."

Ez hibás döntés volt, mert ezzel korlátlan hatalmat adtak a játékvezetők kezébe. Nem is élt sokáig ez a szabály, mert már 2 év múlva visszaállították a régit, amely még ma is változatlanul érvényben van.

1956-ban Melbourne-ben ismét jelentős változtatásokat eszközöltek:
- Ekkor vezették be a gólok utáni középkezdést.
- Pontosan meghatározták az időhúzás fogalmát.
- Módosították a súlyos hiba büntetést. Ha a játékos ellen 4 méterest ítéltek, már nem állították ki, csak abban az esetben, ha a vétség olyan súlyos volt, hogy végleges kiállítás járt érte.

Szabályváltozások az 1961-1970 közötti időszakban

1960-ban, a római olimpia alkalmával rendezett FINA-kongresszus jelentős szabályváltozásokat hagyott jóvá. Ezek a változások 1961. április 2-tól léptek életbe.
A változások között kiemelkedő jelentőségű volt a játékidő új szabályozása. A mérkőzés időtartamát négy szakaszra osztották, egyenként 5-5 perces tényleges játékidővel, az egyes játékidők között 2 perces szünettel.
Megváltoztatták a csapat létszámát. Kimondták, hogy mindegyik csapat 7 játékosból és 4 tartalékból áll, akik cserejátékosként szerepeltethetők.

Szabályváltozások az 1971-1976 közötti időszakban

1. Bevezették a meghatározott időre - 1 percre - történő kiállítást, mint a súlyos hiba büntetését.
2. Bevezették a labda birtoklásának korlátozását: "ha egy játékos 45 másodpercnél tovább tartja birtokában a labdát anélkül, hogy az ellenfél kapujára lőne, az időt veszteget".
3. Bevezették a gól utáni játékoscsere lehetőségét.

Szabályváltozások az 1977-1980 közötti időszakban

1. Bevezették a két játékvezetős rendszert.
2. Bővítették a kapus mozgásterületét. A kapus ezután a félpályán túldobhatta a labdát, egészen az ellenfél 4 méteres vonaláig.
3. Kimondták, hogy a csapat javára megítélt szabaddobást a csapat bármelyik tagja dobhatja. A megkötés, hogy ezt késlekedés nélkül és arról a helyről tegye, ahol a szabálytalanság történt.
4. Az eddigi 45-ről 35 másodpercre csökkentették a labda folyamatos birtoklásának időtartamát.

Szabályváltozások az 1981-1984 közötti időszakban

1. 4x7 percre bővítették a játékidőt (addig 4x5 perc volt).
2. Bővítették a csapa létszámát. 7 játékos és 6 tartalék szerepelhetett, az addigi 7 játékos és 4 tartalék helyett.

A jelenleg érvényes szabályok már csaknem teljes mértékben megfelelnek a FINA által megszabott követelményeknek. Már csak egy-két módosítás szükséges ahhoz, hogy hosszú időn keresztül ne legyen szükség újabb szabályváltoztatásra.

A vízilabdázás kialakulása vidékünkön

Vidékünkre a vízilabdát a Magyarországon, Ausztriában vagy Németországban tanuló egyetemisták hozták el. A vízilabda meghonosodása 1907-re tehető, amikor a Zombori Sport Egylet keretében működni kezdett a vízilabdacsapat. 1911-ben Zomborban szervezték meg Dél-Magyarország bajnokságát, amelyen a budapesti és délvidéki egyetemista csapatok mérték össze tudásukat.
Vajdaságban a későbbiek folyamán csak kevés városban tudott meghonosodni a vízilabdázás. A �30-as évektől említést érdemelnek a zentai SZAK, a becskereki Vojvodina, valamint a szabadkai TANK (Trgovački Atletički Nogometni Klub) úszó- és vízilabdacsapatai.

1908-ban egy csoport spliti egyetemista - aki a vízilabdát Prágában tanulta meg - bemutató mérkőzést tartott a spliti Bačvice fürdőben.

1921-ben, a Bécsben tanuló zágrábi egyetemisták megalakították a vízilabdaszakágat, HASK néven. Ugyanebben az évben vízilabdaszakág alakul még Ljubljanában SŠK Ilirija, és Sušakon HŠK Viktorija név alatt.
A következő években sorra alakultak a vízilabdaszakágak a különböző klubok és egyesületek keretein belül: 1922-ben Splitben a PK Jadran, 1924-ben Dubrovnikban az ŠK Jug, Kotorban az ŠK Primorac és a Karlócai Sport Egyesület.

1921-ben Bledben tartották meg az első országos vízilabda-bajnokságot, amelyet a Zombori Sport Egyesület nyert meg. A kedvező időjárási feltételeknek köszönhetően a vízilabda elsősorban a tengermelléken fejlődik ki: Rijekán, Splitben és Dubrovnikban. A két világháború között megtartott országos bajnokságokat rendre ezek a csapatok nyerték meg, főleg a dubrovniki ŠK Jug.

A II. világháború után sorra alakultak az úszóklubok, ezért a vízilabdában is rendszeresen megrendezték az országos bajnokságokat.

1961-től vízilabdában bevezették a téli országos bajnokságot is, 1973-tól a Jugoszláv-kupát, 2003-tól pedig SCG-kupát. Az országos szövetségi ligabajnokság helyett 1992-től a zentaiak a JAL, 2003-tól pedig a SCGAL-ligában szerepelnek.

A zentai vízilabdázás története

A vízilabdázás kibontakozása, meghonosodása és fejlődése 1944-ig Zentán

1930. március 16-án tartotta a SZAK (Szentai Atlétikai Klub) évi rendes közgyűlését. Elnöknek dr. Branislav Pecarskit, főtitkárnak Nikola Miletint, szertárosnak Kiss Frigyest és Bruckner Aladárt választották meg. A már működő szakágak mellett új sportágak beindítását is tervbe vették.

A klubon belül a sportolók neve többször szerepelt, hiszen egyesek szinte minden "divatos" sportágban részt vettek. Hivatalos és szervezett bajnokságot ebben az időszakban még kevés sportágban szerveztek meg.

1930-ban már április végén, május elején megengedte az időjárás, hogy a Tiszán, a zentai Mohácsi-féle fürdőben megkezdődhessen az úszószezon. 1930 májusában a lelkes zentai fiatalok vízipólócsapatot alakítottak. A fő kezdeményezők Sztrilich Béla és Bruckner Aladár voltak. Az ötletet tett követte, minden jelenlévő fiatal "kigombolta bugyellárisát" és kiszórta belőle pénzfeleslegét. Mintegy 70 dinár jött össze. A faanyag - amelyből hamarosan elkészült a kapu meg a játéktér lécekből összeállított kerete - 65 dinárba került. Egyiküknek volt futball-labdája, Molnár Rózsi pedig ingyen és bérmentve varrta meg a sapkákat, az úszónadrágokat és a zászlókat. A tömeges jelentkezés miatt két csapat alakult meg 1930. június 13-án. Az egyiket zöld-sárgának, a másikat kék-fehérnek hívták. A játékosok edzését és irányítását Jámbor Elemér bankigazgató vállalta, aki fiatalabb korában maga is kitűnő versenyúszó és vízilabdázó volt Zomborban. A zentai kék-fehér csapatot Tolmácsy István, Hevér Dezső, Csincsák Lajos, Burány Géza, Tripolszky István, Tolmácsy Géza, Kelemen Károly és Milivoj Plavšić, a zöld-sárga csapatot pedig Tóth Abonyi Tibor, Gallé Imre, Horti János, Zentai László, Sztrilich Béla, Bruckner Aladár és Gyetvai Géza alkották.
Az első nyilvános mérkőzést 1930. augusztus 3-án játszották le Zentán. A kék-fehér csapat 5:3-ra győzött a zöld-sárgák ellen. A kék-fehérek góljait Tripolszky, Kelemen, Burány és Tolmácsy István, a zöld-sárgáknál Horti, Lengyel és Sztrilich volt eredményes. A bíró Jámbor Elemér volt. Augusztus 15-én megrendezték a visszavágót, de akkor már a rakparton kötélkordont kellet vonni, mert az érdeklődés óriásira nőtt. A szakadó eső ellenére fél város kíváncsi volt a csatára. Ismét a kék-fehérek győztek, most 3:2-re. A bíró Tolmácsy Géza volt.

A két zentai csapat több alkalommal játszott barátságos mérkőzést. Augusztus 20-án az eredmény ismét 3:2 lett a kék-fehérek javára. A bíró ezúttal Jámbor Elemér volt. Augusztus 28-án viszont 4:2-re már a zöld-sárgák nyertek. A zöldek góllövői: Bruckner (2), Deutsch Viktor, Gyetvai Géza, a kékeké Burány Géza (2) volt.

1930. augusztus 31-én újabb barátságos vízilabda-mérkőzést játszottak. Az eredmény 5:3 volt a kékek javára. Az újság értesítése szerint "a mérkőzésnek hatalmas közönsége volt, s úgy tűnik, hogy most már a zentai közönség pártfogásba vette ezt a sportágat".

1930. szeptember 5-én a SZAK választmánya külön szakágként egyesületébe fogadta a hónapokkal korában megalakult vízilabda- és úszócsapatot. Ugyanakkor felvetődött a népkerti uszoda építésének a terve is, ami nagy előrehaladást jelentett volna az úszósportnak. A SZAK vízilabdacsapatát a választmányi ülés után mindig a hét legjobb zentai pólósból állították össze a különféle városközi mérkőzéseken, függetlenül attól, hogy a kék-fehér, vagy a zöld-sárga csapatban játszott.

A Tiszán csak "mozgó" pólót lehetett játszani, mert a víz sodrásával szemben bizony nagyon nehéz volt a stratégia. Többször is megtörtént, hogy percekig szünetelt a játék, amikor a lövés túlszállt a kapun, mert a labdát gyorsan vitte lefelé a víz. Ezért a kapu mögött valaki mindig "ügyeleteskedett" egy csónakban. Ez általában Hauer György volt, aki sokszor úgy iramodott a labda után, mint Csík Ferenc, az akkori idők olimpiai úszóbajnoka után a többi úszó.
1931-ben a SZAK vízilabdázói a helyi mérkőzéseket túlnőtték, és az úszókkal együtt már vidékre is ellátogattak.

1931. július 19-én a Palics bajnokságáért kiírt úszóversenyen utolsó számként vízilabda-mérkőzésre került sor, amelyen a SZAK 2:1-re legyőzte Palics csapatát. A zentaiak a következő felállításban szerepeltek: Zentai László, Harsány Sándor, Tóth Abonyi Tibor, Csincsák Lajos, Tolmácsy István, Tripolszky István és Bruckner Aladár.

1931. augusztus 2-án Zentán úszóversenyt tartottak a Tiszán. Az úszóverseny után -amely a zentaiak számára kitűnőre sikeredett - került sor a SZAK-Palics vízilabda visszavágó mérkőzésre. A bíró Jámbor Elemér volt. A SZAK színeiben Zentai László, Csincsák Lajos, Harsány Sándor, Sztrilich Béla, Bruckner Aladár, Tripolszky István és Tolmácsy István játszott. A Palics felállítása pedig Kmetz II., Haivert, Schwalb, Vermes I., Vermes II., Pollák és Kmetz I. volt. A zentaiak nagy fölénnyel, 5:0-ra győztek. Góllövők: Bruckner (3), Tripolszky, Tolmácsy.

A SZAK keretein belül 1932-ben is folytatódtak a barátságos vízilabda-mérkőzések. Július 10-én a kék-fehérek 2:1-re győztek a zöld-sárgák ellen.
A július 31-i úszó- és vízilabdatornával kapcsolatban edzőmérkőzést tartott Zentán a SZAK válogatott-SZAK kombinált vízilabdacsapat, amely a SZAK válogatott 7:2-es győzelmével ért véget. A bíró Homolya Antal volt, a gólokat Bruckner és Burány dobta. Az úszó- és vízilabdatornára a benevezési díj csapatok részére 25, az úszószámokban személyenként 5, a váltóban 10 dinár volt.

A Zenta város 1932. évi bajnokságáért megtartott úszóverseny és vízilabda-mérkőzések minden várakozást felülmúltak. Évtizedekre visszamenőleg csak a ZAK idejében volt hasonló számú versenyző- és nézősereg. A nevezők létszáma 100 körül mozgott. A SZAK versenyzőin kívül részt vett még a zombori Sport, a szabadkai TANK és a becskereki Vojvodina csapata is. A verseny zsűrijét dr. Branislav Pecarski, Jámbor Elemér, Guelminó Sándor és a résztvevő csapatok egy-egy küldöttje alkotta. Az indító Bruckner László volt. Célbírák dr. Keczeli Mészáros Ferenc, Hubert Jenő, Konstantin Zavišić és dr. Habram Nándor. A verseny két részből állt: az úszók csapatversenyéből és a vízipólótornából. Több ezer főnyi közönség gyűlt össze. A vezetőség a Mohácsi-féle uszodánál két uszályhajóval határolta el a Tisza felől a küzdőteret. A versenyzőket és kísérőiket dr. Keczeli Mészáros Ferenc üdvözölte. A versenyek és a vízilabda-mérkőzések egész napon tartottak. Vízilabdában a következő eredmények születtek: Sport-TANK 5:0, SZAK-Vojvodina 3:2, Vojvodina-TANK 8:0, a SZAK-Sport mérkőzésen, 2:0 állásnál a második félidő 4. percében a zombori csapat egy tévesnek ítélt bírói döntés miatt levonult a pályáról. A vízilabdabírók Jámbor Elemér (Zenta) és Sulyok (Zombor) voltak. A pontverseny a következőképpen alakult: 1. Sport, 2. SZAK, 3. TANK, 4. Vojvodina. A rendezvény nagy anyagi és erkölcsi sikerrel zárult.

1932. augusztus 14-én a SZAK vízilabdacsapata Zomborban a helyi csapattal mérkőzött meg. Az eredmény 3:1 lett a hazaiak javára. A zentai csapat felállítása a következő volt: Zentai László, Csincsák Lajos, Tripolszky Aladár, Tripolszky István, Bruckner Aladár, Burány Géza és Harsány Sándor.
1932. augusztus 24-én Palicson a szabadkai TANK rendezett úszó- és vízilabdaversenyt helybeli, zombori, becskereki, zentai és moholi résztvevőkkel. Az összesített pontversenyt és a serleget a Zombor csapata nyerte meg 37 ponttal. A további sorrend a következő volt: 2. Szabadka 25,3, SZAK 23,4. Becskerek 18,5. Mohol 8 pont.

1932. augusztus 28-án idényzáró úszó- és vízilabda-mérkőzést tartott a SZAK. A versenynek nemzetközi jellege lett, mivel azon részt vettek a külföldön tanuló moholi diákok is (Hahn László, Hahn István és Bálint Pál), akik a bécsi SC, a grenoble-i SC és a lausanne-i Ruder Club tagjai voltak. Az úszó- és a vízilabda-rendezvényt a Tisza bánáti oldalán tartották meg. A vízilabdameccsen - amely egyben Sztrilich Béla búcsúmérkőzése volt - a SZAK kék-fehér csapata 3:1-re győzött a zöld-sárgák ellen.

A következő években a SZAK vízilabdázói tovább folytatták tevékenységüket a különböző helybeli és városok közötti mérkőzéseken. 1936-ban a SZAK leigazoltatta tagjait a szövetségben.

Az 1933-as évben szokatlanul későn kezdődött meg a vajdasági úszóegyesületek verseny- és mérkőzéssorozata.

1933. augusztus 6-án, a helyi csatornán rendezték meg Zombor város úszó- és vízilabda-bajnokságát. A verseny összesített végeredménye a következőképpen alakult: 1. belgrádi BUSK, 2. SZAK, 3. zombori Sport, 4. szabadkai TANK. A vízilabda-mérkőzések eredményei a következők voltak: Sport-TANK 3:0, BUSK-SZAK 1:0, SZAK-TANK 5:0 (Burány Géza 4, Tripolszky István), BUSK-Sport 1:0. A mérkőzések krónikájához tartozik, hogy azok valóságos vízirugby-mérkőzések voltak, melyek mindenhez hasonlítottak, csak vízilabdához nem. A zombori és a belgrádi vezetők megállapítása szerint a legszebb pólót a SZAK játszotta, s csupán balszerencséje ütötte el az 1. helytől. A SZAK felállítása a következő volt: Zentai I., Tripolszky I., Sztrilich, Tóth Abonyi, Burány, Tripolszky II. és Tolmácsy II.

1933. augusztus 13-án Zentán tartották meg a Dunai bánság úszó- és vízilabda-bajnokságát, amelynek fővédnöke a dunai bán és Sava Vujić, Zenta polgármestere volt. Egy báni rendelet értelmében a verseny idején be kellett szüntetni minden rakodást a Tisza-partnak a fürdőháztól a hajóállomásig terjedő részén, ahol a versenyeket bonyolították le. A verseny zsűrijébe a rendező egyesület részéről a következőket hívták meg: dr. Branislav Pecarski ügyvéd - elnök, tagok: Jámbor Elemér bankigazgató, Konstantin Zavišić városi főjegyző, dr. Deutsch János ügyvédjelölt és Vartus Ferenc mérnök. Indító Bruckner László nagykereskedő, időmérő dr. Keceli M. Ferenc városi főügyész - báni tanácsos, Tolmácsy Géza bankhivatalnok, célbírók: Guelminó Sándor, Bruckner Aladár és Homolya Antal. Rendezők: Slavko Pajić, Vladimir Pakaški, Velimir Terzin, Dallos János, Halász Sándor, Kuklis Károly, Kuklis István, Kurucz Menyhért, Hirschenhauser Pál, Takács István, Pilischer Ferenc, Kárpáti Kálmán, Orosz Janó, Bilicki János és Matykó Jenő.

Az egyéni úszószámokra 48 benevezés érkezett, a vízilabda-mérkőzésekre pedig a helybeliek mellett a becskereki Vojvodina, a szabadkai TANK és a zombori Sport jelentkezett. A verseny nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. A dunai bán képviseletében megjelent Dobrica Matković valamint Milan Plazinić főszolgabíró, Stevan Branovački polgármester-helyettes, a városi tanács tagjai és dr. Szántó Gábor országgyűlési képviselő, aki külön egy serleget ajándékozott a verseny első helyezettjének. A vízilabdatorna eredményei a következők voltak: SZAK-TANK 7:0 (Tripolszky II. 4, Burány 2, Sztrilich), Vojvodina-SZAK 6:1. A zentaiak egyetlen gólját Zentai Frigyes dobta. A zombori Sport ellen a SZAK küzdelem nélkül nyert. A verseny után következett a díjkiosztás és a társasvacsora a hajnalig tartó táncmulatsággal az Eugen dísztermében.

Augusztus 20-án Palicson rendezte a szabadkai TANK úszó- és vízilabda-mérkőzését, melyen Becskerek, Zombor és Zenta versenyzői is részt vettek. A zombori és a zentai versenyrendezés után a palicsi kiábrándítóan hatott. Az úszó- és pólóversenyeket olyan sekély vízben tartották, hogy abban állni lehetett, a közönség mintegy 100 méternyi távolságra helyezkedett el a parttól, úgyhogy alig láthatott valamit a versenyből, a bíró ténykedése pedig számos kívánnivalót hagyott maga után.. A vízilabdadöntőn a Sport 3:2-re győzött a SZAK ellen.

Augusztus 27-én a becskereki Vojvodina rendezett úszó- és vízilabdaversenyt, zentai és szabadkai úszók részvételével az Abbázia strand előtti úszópályán. A rendezés kitűnőre sikeredett. A zentai úszók várakozáson felül szerepeltek. A verseny végén bemutató vízilabda-mérkőzésre került sor, amelyen a helybeli Vojvodina 6:3-ra győzött a SZAK ellen. A SZAK két tartalékkal játszott. A Zenta góllövői Tripolszky (2) és Deutsch (1) voltak.
1933. november 25-én a SZAK fényes bankettet rendezett, amelyen ünnepélyes keretek közt tablóleleplezésre is sor került. Az 1930/1931 évi bajnokságot nyert labdarúgócsapatot és a jól szereplő vízilabdázókat ünnepelték. A tablóra került játékosok több sportágban is tevékenykedtek. Az Eugen Szálló nagytermében Konstantin Zavišić városi főjegyző tartott üdvözlőbeszédet, majd leleplezte a játékosok és a vezetőség tagjainak fényképeivel díszített tablót. Vámos János beszédében méltatta a klub sportbeli és kulturális tevékenységét, dr. Branko Pecarski elnök kiosztotta a tabló kicsinyített másolatait, többek közt a bajnokcsapat tagjainak, valamint a bajnoki érmeket a vízilabdacsapat tagjainak. Dr. Szántó Gábor országgyűlési képviselő a vízilabdacsapat kapitányának, Sztrilich Bélának átadta a csapat által nyert hatalmas serleget. A következő vízilabdázók éremkitüntetésben is részesültek: Burány Géza, Sztrilich Béla, Zentai Frigyes, Csincsák Endre, Zentai László, Deutsch Viktor és Szabó Imre.

1934-ben a SZAK az úszók és vízilabdázók vezetését február 25-én Jámbor Elemérre bízta, az április 12-ei választmányi ülésen Tripolszky Istvánra esett a választás, aki viszont családi okok miatt lemondott, és augusztus 2-án Guelminó Sándor lett az új vezető.

1934. augusztus 5-én a becskereki Vojvodina rendezte meg Bánát úszóbajnokságát, amelyen a helybeliek mellett a zentai SZAK, a szabadkai Sport, a zombori Sport és a pancsovai SK versenyzői vettek részt. A vízilabda-mérkőzésen a Vojvodina 7:2-re (4:0) győzött a SZAK ellen. A SZAK felállítása a következő volt: Szabó, Tóth, Csincsák I., Csincsák II., Tripolszky II., Burány és Bruckner.

Augusztus 19-én rendezte meg a SZAK, szokásos évi úszó- és vízilabdaversenyét Zenta bajnokságáért. A helybeliek mellett részt vettek a belgrádi BUSK, szabadkai Sport, becskereki Vojvodina versenyzői is. A rendezvényt igen nagy közönség előtt tartották meg. A verseny kitűnően sikerült Triposzky István egyesületi titkár, valamint dr. Keczeli Mészáros Ferenc, Bruckner László és Guelminó Sándor szorgos szervezőmunkájának köszönhetően. A verseny idejére a tiszai rakpart egy részét elkerítették, hogy a nézőket ne zavarja a forgalom. A vízilabdatornát a belgrádi BUSK csapata nyerte meg, miután a Vojvodinát 6:0-ra, a SZAK-ot pedig 3:1-re legyőzte. A késő délutáni órákban, ünnepélyes keretek között a SZAK vezetőinek jelenlétében, a Katholikus Nőegylet parfépartiján osztották ki a győztesek érmeit.

1935. április 16-án tartotta a SZAK évi közgyűlését, amelyen a tisztújításra is sor került. Az úszás és a vízilabdázás szakosztályvezetőjévé Bruckner Aladárt választották.

1935. augusztus 11-én úszó- és vízilabdaverseny volt Becskereken, a Vojvodina rendezésében. A vízilabda-mérkőzésen a SZAK 4:3-ra (1:3) verte a BUSK-ot, és ezzel elégtételt vett az előző évi vereségéért. Góllövő: Tripolszky (2) és Zentai (2). Utána: SZAK-Jedinstvo (Törökbecse) 12:1 (6:0). A becseiek jobban játszottak, mint amit az eredmény mutat. A zentai kapus, Vass Nándor azonban nagyon jól védett. Góllövők: Tripolszky (8), Csincsák (2), Harsány (1) és Plavšić (1).

1935. augusztus 18-án rendezte a SZAK Zenta város 1935. évi bajnokságát. A hatalmas közönség már a kora délutáni órákban szinte elözönlötte a rakparti sétányt. A mérkőzések és a versenyek a tiszai fürdőház, a hajóállomás, a rakpart és két hatalmas uszály által határolt területen bonyolódtak le. A hazaiak népes mezőnye mellett a törökbecsei Jedinstvo 14, a palicsi Sport 8 és a zombori Sport szintén 8 taggal vett részt. A vízilabda-mérkőzések eredményei: zombori Sport-Jedinstvo 6:4 (2:1), SZAK-Vojvodina 2:0 (0:0). Góllövők: Tripolszky, Csincsák II. A zentaiak felállítása a következő volt: Szabó, Harsány, Plavšić, Tripolszky, Csincsák II., Burány, Zentai II. Vojvodina-Jedinstvo 10:2, SZAK-zombori Sport 4:1. Góllövők: Tripolszky (2), Csincsák II. (2). Az összesített pontverseny a következőképpen alakult: 1. SZAK 62, 2. Vojvodina 57, 3. zombori Sport 10, 4. palicsi Sport 6, Jedinstvo 3 pont. A Zenta város 1935. évi bajnokát megillető serleget a Katholikus Nőegylet táncestélyén adta át a zsűri a győztes SZAK-nak. A zsűri elnöke Konstantin Zavišić, a versenyszámok és eredmények bemondója Árpási Károly hírlapíró volt. Az elért eredmény után a SZAK-nak joga volt indulni a dubrovniki országos úszó- és vízilabda-mérkőzésen.

1935. augusztus 25-én a törökbecsei Jedinstvo úszó- és vízilabdaversenyén a SZAK 12 versenyzővel vett részt Tripolszky István szakosztályvezetővel az élen. A vízilabda-mérkőzések eredményei: SZAK-Vojvodina (Becskerek tartalék csapata) 8:0 (4:0), SZAK-Vojvodina (Becskerek I. csapata) 3:3 (1:1), góllövő: Tripolszky (3). A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy az ellenfél két labdája is kapufáról pattant a SZAK hálójába. Az összesített pontverseny végeredménye a következő volt: 1. Vojvodina 77,5, 2. SZAK 43,5, 3. Jedinstvo 13 pont. A Vojvodina nagyobb, a SZAK kisebb ezüstserleget kapott.

1936. július 30-án a SZAK úszó- és vízilabdacsapata hajóval utazott el Belgrádba, hogy részt vegyen a belgrádi úszó- és vízilabda-alszövetség bajnoki versenyein. A bajnokságot augusztus 1-jén rendezték meg. A vízilabdatornán a SZAK csapata a 2. helyen végzett: Zentai László, Tripolszky István, Harsány Sándor, Zentai Frigyes, Milivoj Plavšić és Csincsák Endre részvételével. A csapat vezetői Guelminó Sándor és Árpási Károly voltak. A szűkszavú újságcikk a meccsek eredményéről nem tudósított.
1936. szeptember 7-én Zentán úszó- és vízilabda-mérkőzésre került sor a Lederer - serlegért, a város bajnoki címéért. A zsűri tagjai dr. Keczeli Mészáros Ferenc, Vartus Ferenc, Árpási Károly (a SZAK-ból), Liptai (a becskereki Vojvodinából) és dr. Sáfrány (a törökbecsei Bánátból) voltak. Az eső ellenére nagyszámú közönség nézte végig a versenyt, amelyet a vízilabda-mérkőzések nyitottak meg. Az eredmények: SZAK II.-Bánát 1:1 (0:0), góllövő: Hauer (1), Vojvodina (Becskerek)-SZAK I. 2:0, (0:0), SZAK I.-Bánát 5:0 (2:0), góllövők: Harsány (2), Zentai F. (2), Tripolszky (1), Vojvodina-SZAK II. 10:0 (5:0). A döntőt a SZAK nyerte.

1937. július 18-án rendezte meg Zentán a SZAK hagyományos úszó- és vízilabda-mérkőzését a városi bajnokság keretében. A SZAK-on kívül a becskereki Vojvodina és a zombori Sport volt jelen. A bíráló bizottság elnöke Konstantin Zavišić, tagjai a SZAK részéről Guelminó Sándor és Csincsák Lajos, a Vojvodinából Liptai Endre, a zombori Sportból pedig Schaffer Tuli volt. A vízilabda-mérkőzés eredményei: SZAK-Sport 5:1 (3:0), a bíró Kreculj volt, góllövők: Csincsák II. (3) és Vujić (2). SZAK-Vojvodina 3:1 (2:1), góllövők: Csincsák II. (2), Tripolszky (1). A SZAK csapatában a következők játszottak: dr. Zentai László, Harsány László, Zentai Frigyes, Milivoj Plavšić, Jovan Vujić, Tripolszky István és Csincsák Endre. Az összesített pontverseny állása a következő lett: 1. SZAK 68, 2. Vojvodina 60, 3. Sport 45 pont. A SZAK ezzel a győzelmével végképp elnyerte a Lederer-serleget, amelyet Lederer György földbirtokos, a SZAK díszelnöke ajánlott fel Zenta város többszörös bajnokának.

1937. augusztus 22-én a becskereki Vojvodina rendezésében tartották meg a Brankovan vándordíjas úszó- és vízilabda-mérkőzést, amelyen a SZAK csapata is részt vett. A SZAK-Vojvodina vízilabda-mérkőzés 6:3-as eredménnyel ért véget, a bíró Gusmann volt. A SZAK felállítása: dr. Zentai, Harsány, Zentai II, Plavšić, Vujić, Tripolszky és Csincsák volt. A Vojvodinát szolgáló rosszindulatú bírói ténykedés miatt a SZAK játékosai másfél perccel a befejezés előtt elhagyták a pályát, kiszálltak a vízből.

1937. augusztus 29-én Zomborban a helyi Sport fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. A jubiláris versenyen a zomboriakon kívül a SZAK, a becskereki Vojvodina és a Károlyvárosi (Karlovac, Horvátország) Sport Egylet vett részt. A szervezés igen gyengére sikeredett. A vízilabdatornán például olyan szabálytalanságok történtek, amelyek eddig ismeretlenek voltak a vajdasági sport történetében. A mérkőzések eredményei: Sport-Károlyvárosi SE 3:1, SZAK-Károlyvárosi SE 4:3 (a Károlyvárosi SE hihetetlenül durván játszott, úgyhogy a SZAK játékosai mind sérülten hagyták el a vizet. A Károlyvárosi SE különben a zágrábi úszóalszövetség többszörös bajnoka volt), Sport-SZAK 5:2 (1:1), bíró Grilz (Károlyváros). Az előző mérkőzésen megsérült és kifáradt zentai csapatot biztos győzelmétől bíró fosztotta meg, aki olyan játékvezetést mutatott be, amilyent a zentai versenyzők még nem láttak. Ha zentai játékos ért a labdához, a bíró rögtön lefújta. A szabaddobások száma 28:2 volt a Sport javára. Harsány és Zentai II. kiállítása olyan előnyt jelentett a Sportnak, hogy nem tudott nem győzni. Állandóan lehúzták a víz alá zentai játékosokat, akik jajgatva hagyták el a vizet a zomboriak rúgásai miatt. Ilyen körülmények között vízilabdát játszani lehetetlen - állapította meg a Subotički Športski List.

A SZAK 1938. augusztus 7-én rendezte meg úszó- és vízilabdaversenyét a Tisza-fürdő és a hajóállomás közötti partrészen. Felettébb rangos mezőny jött össze, hisz a hazaiak mellett indult még a belgrádi Sever (az 1936-ban és 1937-ben az ottani alszövetség csapatbajnoka és vízilabdabajnoka volt), a belgrádi Brđanin és az újvidéki NAK (Novosadski Atletski Klub). A vízilabda-mérkőzések eredménye a következő voltak: SZAK-Brđanin 4:1 (3:0), Sever-SZAK 3:3 (2:2). A SZAK felállítása a mérkőzéseken a következő volt: Vébel, Vass II., Vass I., Lukács, Holló, Vorgić, dr. Zentai, Harsányi, Zentai II., Plavšić, Vujić, Tripolszky és Csincsák. A bíró Guelminó volt. Az összetett pontversenyben: 1. Sever 36, 2. SZAK 34, 3. Brđanin 15 pont. Vízilabdában a győztesnek járó serleget a SZAK csapata nyerte el.

1938. augusztus 14-én és 15-én Újvidéken tartották meg a belgrádi úszóalszövetség bajnokságát az újvidéki Galeb rendezésében. A megmérettetésre a belgrádi Sever, Brđanin és Bob, a becskereki Vojvodina, az újvidéki Galeb, a zombori Sport és a zentai SZAK nevezett be. A vízilabdatornát kieséses rendszerben bonyolították. Az eredmények: Sport-Sever 4:3, Vojvodina-SZAK 1:0 (2x3 perces hosszabbítás után), Sport-Brđanin 2:0, Vojvodina-Galeb 6:4, Sport-Vojvodina 4:3. A vízilabdatornát a zombori Sport nyerte, az úszószámokban zentaiak nem indultak.

1939. szeptember 1-jén kirobbant II. világháború.

1940. február 25-én tartotta a SZAK évi közgyűlését, ahol az úszó- és vízilabda-szakosztály vezetését Jovan Vujićra bízták.

1941. április 12-én Zentára bevonult a Magyar Királyi Hadsereg. A SZAK ZAK-ra változtatta nevét. Az egyesületek vezetőségét átszervezték. Az úszás és a vízilabdázás vezetését Milorad Vorgićra és Vébel Lajosra bízták. 1941 nyarán az ifjúsági sport (köztük az úszósport) vezetését és szervezését a Levente Egyesület vette kézbe.

1941 júniusában a kedvezőre fordult időjárás, és a Tisza vízállásának rohamos csökkenése lehetővé tette az úszósport megindulását a ZAK fürdője mögötti részen. Csakhamar szépszámú úszó és vízilabdázó verődött össze: Lukács Károly, Vébel Lajos, Tóth Abonyi Tibor, Slavnić Sándor, Herfeld László, Nagymélykúti László, Vass Nándor, Szeli István, Farkas János, Holló György, Holló Pál, Pernyész András, Harsány Sándor, Jovan Vujić, Vartus Levente, Vartus Csaba, Vartus Szabolcs, Bayer Pubi, Karlovics László, Papp Elemér, Radócz János, Radócz Ladislav, Horváth István és Csonka Károly.
A ZAK úszó- és vízilabdacsapatát a II. osztályba sorolták be.

1941. július 6-án a II. osztályú vízilabda-bajnokság keretében Palicson a ZAK csapata a hazaiak ellen játszott és győzött. Az eredményről nem számolt be a sajtó. A ZAK a következő felállításban szerepelt: Vébel, Tóth Abonyi, Szeli, Harsány, Csincsák, Szabó és Lukács.

1941. december 14-én a ZAK közgyűlésén új alapszabályt fogadtak el, majd tisztújítást tartottak. Az úszószakosztály elnökévé Jámbor Elemért, intézőjévé Csincsák Endrét választották meg.

1942 tavaszán és nyarán Milorad Vorgić, Vass Nándor, Szeli István és Vébel Lajos lázas szervezkedésbe fogtak, hogy fellendítsék a ZAK úszó- és vízilabdaszakágát.

1942 júliusában a Palicsi SK csapatával Zentán és Palicson, a Szegedi UE (SZUE) csapatával pedig Zentán és Szegeden játszottak vízilabda-mérkőzéseket. Augusztusban Kunszentmiklóson részt vettek a Duna-Tisza közi városok úszó- és vízilabda-bajnokságán. A vízilabda-mérkőzések eredménye a következő volt: SZUE-ZAK 5:1, góllövő: Slavnić (1), ZAK-Szolnoki MÁV (NB II-es csapat!) 4:3, góllövők: Slavnić (2), Vorgić és Szeli (1), Ceglédi SC (NB I-es csapat!)-ZAK 7:2, góllövők: Vorgić és Slavnić (1). A mérkőzés hevében Szeli Istvánt lerúgták. A torna végső sorrendje: 1. Szegedi UE, 2. Ceglédi SC, 3. ZAK, 4. Szolnoki MÁV.

Az 1943-as év folyamán a ZAK úszó- és vízilabdacsapata Csongrádon, Palicson, Kunszentmiklóson és Szegeden (többször is) részt vett több városok közötti mérkőzésen.

1943-ban az országos ifjúsági bajnokságot Esztergomban tartották meg a Levente Egyesület szervezésében. A bajnokság keretében játszották le a Budapest-Vidék vízilabda- mérkőzést. A Vidék csapatában a ZAK-ból Slavnić, Vébel és Herfeld kapott helyet.

1944. március 31-én a ZAK közgyűlése jóváhagyta a népkerti sportpálya mellett egy tágas, modern klubház megépítését (öltözőkkel, mosdókkal, tanácsteremmel és több mellékhelyiséggel), a labdarúgópálya újrafüvesítését, a futópálya salakborítását, a korlátok javítását, valamint az ülőhelyek és a lelátó tetővel való befedését. Többek közt határozatot hoztak a már régóta tervezett népkerti sportuszoda felépítéséről is. A földmunkálatok elvégzésére versenytárgyalásokat hirdettek meg.

Az ajánlatokat 1944. április 10-én délelőtt 10 óráig kellett leadni a ZAK-nál. Az ajánlati űrlapokat és részletfelvilágításokat Kiss Frigyes ügyvezető elnöknél lehetett beszerezni. Az építkezés levezetésére a ZAK külön építésvezetőséget választott meg. Színhelyül a népkerti korcsolyapálya melletti területet jelölték meg.

1944. június 30-án a versenyuszoda földmunkálatai és a kutak fúrása már nagyban folyt, és várható volt az építőanyag megérkezése is.

1944 szeptemberében azonban a front mindinkább közeledett Zenta városához. A sűrű légiriadók és közlekedési nehézségek miatt a sportrendezvények sorra elmaradtak.

1944. október 8-án a Vörös Hadsereg egységei elérték Zentát...

A zentai vízilabdázás története a II. világháború után (1945-2005)

1945. április 7-én a Népfelszabadító Bizottság vajdasági elnöksége a testnevelés és a sport felújítására kezdeményezőbizottságot alakított. Minden eddig működő sportegyesület tevékenységét megszüntette. A volt klubok és egyesületek vagyonával a Népfelszabadító Bizottság rendelkezett. Az új sportegyesületek alapszabályait a Népfelszabadító Bizottság által kijelölt tanügyi osztály hagyta jóvá.

1945 májusában Zentán Jedinstvo (Egység) néven új sportegyesület létesült. A megalakulás után főleg a tagság toborzásán és a szakágak kialakításán dolgoztak. Az egyesület egységes központi irányítással működött. 1946-ban a Jedinstvo SE-nek már 12 szakága volt (az egyik az úszószakág 22 taggal - 18 férfi, 4 nő). Az elkövetkező években a vízi sport irányítását Vitomir Ludajić és Milorad Vorgić végezte.

1945. szeptember 1-jén került sor a zentai és a zombori gimnazisták úszó- és vízilabda- mérkőzésére. Minden úszószámot a zentaiak nyertek meg. A vízilabda-mérkőzés eredménye 3:2 lett a zentaiak javára.

1947-ben a zentai Jedinstvo SE keretein belül nagyobb gondot kezdtek fordítani az úszó- és vízilabdasportra. Az újjászervezés után leginkább a következők játszottak a vízilabdacsapatban: Vas Nándor, Papp Elemér, Mucsi András, Vitomir Ludajić, Nagy Mélykúti István, Bálint László, Lazar Babin, Milorad Vorgić, Zentai Frigyes, Wolf Tamás, Wolf György, Radócz János, Radócz Ladislav, Bene Tamás, Recskó László, Szilágyi János, Jávorszki András, Đorđe Konjović, Zoran Urošević és Harsányi Sándor, az ifik között pedig Czabafy Elemér, Szabó Lajos és Božidar Tomasović bontogatta a szárnyait.

1948-ban a Zenta 2. lett Szerbia bajnokságán és jogot szerzett a II. szövetségi ligába való selejtezőre.

1949. július 14-től 17-ig Szarajevóban a zentai vízilabdacsapat, immár Podeda SE név alatt selejtező mérkőzéseket játszott a II. szövetségi ligába való jutásért. A selejtező nem sikerült, mert a zentaiak hatodikak lettek a hét csapat közül.

1950-ben a Zenta SE határozatot hozott, hogy az úszó- és a vízilabdasport fejlődése érdekében - a társadalmi és a gazdasági erőkkel karöltve - befejezi a már elkezdett sportuszodát a kísérő létesítményekkel.

1951. május 31-én tartották meg Belgrádban az I. szövetségi liga harmadik osztályú csapatbajnokságát. A zentai vízilabdázók a középdöntőig jutottak el. Eredményeik: Zenta-verseci Jedinstvo 5:4, smederevói Železničar-Zenta 4:5, Zenta-belgrádi Trgovački 5:2, belgrádi Partizan-Zenta 5:2.

Egy 1951. június 24-én kiadott közlemény szerint a zentai úszók és vízilabdázók a II. liga B csoportjába kerültek. A zentaiak mellett itt szerepelt még a szabadkai Spartacus, a belgrádi Železničar és a zombori Polet csapata.

1951. június 31-én tartották meg Szerbia vízilabda-bajnokságát. Zenta csapata harmadik lett a következő eredményekkel: Zenta-Spartacus 1:11 (1:5), Zenta-Železničar 2:11 (0:7), Zenta-Mladost (Svetozarevo) 11:2 (6:1).

1951. augusztus 23-án Zentán ünnepélyes keretek között átadták a 33,3 méteres népkerti sportuszodát. Az uszodának óriási jelentősége volt, nemcsak Zenta, hanem egész Vajdaság számára is, mert Szerbia területén csak Belgrádban volt ilyen uszoda. Az új sportuszoda jelentőségét mutatja, hogy az ország ötödik ilyen sportobjektuma volt. Az uszodára maga a város is rengeteget áldozott. Különösen nagy segítséget jelentett a városi pártszervezet, valamint a sport és a sportolók számos barátjának támogatása. Az ő pártfogásuk és gondoskodásuk nélkül még évekig nem lett volna Zentán uszoda. Igen nagy része volt az uszoda kiépítésében Milorad Vorgićnak, a lelkes sportembernek is, aki az építkezés szervezte. Itt rendezte meg a zentai úszóklub augusztus 24. és 26. között az első országos ifjúsági bajnokságot. Az ország minden tájáról érkeztek benevezések, s Jugoszlávia legjobbjai sereglettek össze Zágrábból, Splitből, Dubrovnikból, Belgrádból, Ljubljanából, Nagybecskerekről és Zomborból.

1952. május 25-én Zentán megalakult a Zentai Úszóalszövetség. A határozat értelmében Vajdaság területén öt alszövetséget alakított a Vajdasági Úszószövetség, amely irányító szervezetként működött az úszósport fellendítése érdekében. Alszövetségek a következő városokban voltak: Szabadka, Újvidék, Becskerek, Zombor és Zenta. A zentai alszövetségbe a becsei, törökkanizsai és a zentai járás tartozott. Korábban az alszövetség területén csak négy úszóklub működött: a zentai, a becsei, a moholi és a péterrévei. Az alszövetség megalakulása után új úszóegyesületet szerveztek Adán, Kanizsán és Törökkanizsán. Az oktató Milorad Vorgić-Jeges volt.

1953. június 18-án Zentán minősítő vízilabda-mérkőzést játszottak a vajdasági városok bajnokságán való részvételért. A Zenta Vuković, Czabafy, Konjović, Lukácsevics, Bene, Vorgić, Urošević felállításban 12:2-re (5:1) győzött a pancsovai Dinamo ellen.

1953. július 5-én tartották meg Zentán az alszövetség vízilabda-bajnokságát, amelyet a hazaiak nyertek. Eredmények: Zenta II.-Spartacus II. 1:3 (1:1), Spartacus II.-Jedinstvo (Péterréve) 8:2 (4:0), Zenta II.-Jedinstvo 10:1 (4:1). Barátságos mérkőzés keretében: Zenta-Törökbecse 9:1 (4:1).

1953. július 6-án és 7-én Palicson tartották meg a városok közötti vízilabda-mérkőzéseket. Az első helyet Zombor nyerte meg. Eredmények: Becskerek-Szabadka 4:1 (3:0), Zombor-Zenta 12:0 (7:0), Zombor-Becskerek 7:2 (3:1), Szabadka-Zenta 12:1 (7:0), Szabadka-Zombor 4:3 (1:2), Becskerek-Zenta 10:3 (4:1). A legjobb zentai Vorgić volt.

1953. július 12-én Zentán tartották meg a szabadkai alszövetség úszóbajnokságát. Az úszás összesített végeredménye a következő volt: 1. Zenta 197, 2. Spartacus 139, 3. topolyai Egység 111 pont, majd következett a törökbecsei Jedinstvo, Csantavér, Feketics és Bácskossuthfalva (Moravica) úszói. A zentai úszók közül Lukácsevics, Dallos, Đurđić, Bene és Konjović jeleskedett. A vízilabda-mérkőzések eredménye a következő volt: Zenta II.-Egység 6:0 (3:0), Spartacus II.-Zenta II. 1:1 (1:0), Egység-Spartacus II. 0:6 (0:2).

1953. augusztus 21-től 23-ig Zentán tartották meg Szerbia úszóbajnokságát, amelyen a helybeliek mellett a következő csapatok vettek részt: szabadkai Spartacus, zombori Polet, törökbecsei Jedinstvo, becsei BSK, péterrévei Jedinstvo, belgrádi APK és belgrádi Partizan.

1953. szeptember 5-én és 6-án Zentán tartották meg Vajdaság úszóbajnokságát. Rekord számú (190) benevezés érkezett a következő csapatoktól: Proleter, Becskerek, Jedinstvo (Törökbecse), Népi Technika Klub (Törökkanizsa), Spartacus (Szabadka), Galeb (Újvidék), Egység (Topolya), Radnički (Csantavér), BSK (Becse), Jedinstvo (Péterréve), Partizan (Fehértemplom), Radnički (Kovin) és Kristal (Becskerek). Az úszóbajnokság keretében tartották meg a vízilabda-mérkőzéseket. A zentaiak eredményei a következők voltak: Zenta-BSK 15:0 (8:0), Zenta-Kristal 13:0 (7:0), Zenta-Galeb (a bíró részrehajlása miatt) 3:4 (2:0). A Vorgić, Bene, Czabafy, Matykó, Urošević, Kapor, Lukácsevics összetételű zentai csapat tehát második lett.

1954. július 8-án a vajdasági úszóliga keretében Zentán szerepelt a péterrévei Jedinstvo úszó- és vízilabdacsapata. A vízilabda-mérkőzést a Zenta a következő felállításban kezdte: Tóth Horti, Jávorszki, Urošević, Czabafy, Szilágyi, Vorgić, Vukotić. Jedinstvo játékosai pedig Majstorac, Kovačević, Vorgić, Stajić, Milinkov, Stanojev és Novković voltak. Az eredmény 12:0 (5:0) volt a zentaiak javára. Gólszerzők: Vorgić (3), Szilágyi (3), Vukotić (2) és Jávorszki (2).

1954. július 22-én Zentán a vajdasági úszóliga keretében a zentai úszók (Lukácsevics, Đurđić, Jesina, Czabafy, Mészáros, M. Urošević) 70:48-ra győztek a szabadkai Spartacus II. ellen. A vízilabda-mérkőzést szintén a hazaiak nyerték 4:1-re (2:1).

1954. augusztus 10-én Zentán vendégszerepelt Görögország úszó- és vízilabda-válogatottja. A kezdés előtt Živojin Bajić, a Zenta sportegyesület titkára köszöntötte a vendégeket, görög részről Georgosz Kopulosz, az úszószövetség elnöke mondott köszönetet. A zentai vízilabdacsapat Kardos András, Boros György, Szanka László, Milorad Vorgić, Bene Tamás, Zoran Urošević, Nikola Vuković és Lazar Stojšić felállásban bravúros győzelmet aratott, 7:3-ra legyőzte a görögöket (a hazaiak néhány szabadkai vízilabdázóval erősítettek). A zentai csapat góllövői a következők voltak: Vorgić (3), Bene (2) és Szanka (2). Zoran Urošević ezen a találkozón élete egyik legjobb játékát nyújtotta. A mérkőzés után a lelkes zentai közönség vastapssal jutalmazta a fiúk nagyszerű teljesítményét. A nemzetközi férfitalálkozó után a nők bemutató úszóversenyt rendeztek, szabadkai és a zentai résztvevőkkel. A zentaiak közül a legkiemelkedőbb eredményt Milanka Urošević érte el, aki a 100 méteres gyorsúszást 1:24,8 perccel nyerte meg.

1954. augusztus 12-én fejeződött be Szabadkán az úszó- és vízilabda-alszövetség bajnoksága. Úszásban a zentaiak a második, míg vízilabdában az első helyet szerezték meg a szabadkai Spartacus II., a topolyai Egység és a péterrévei Jedinstvo csapata előtt.
Az elkövetkező években a zentai úszóklub versenyzői és vízilabdacsapata továbbra is alszövetségi szinten szerepelt.
1958. július 25-én Zentán tartották meg Szerbia ifjúsági úszó- és vízilabda-bajnokságát. Vízilabdában az 1. fordulóban a zentaiak 6:1-re győztek a Becse ellen.

1959-ben a zentaiak hosszú szünet után úszó- és vízilabdaversenyen vettek részt Újvidéken, a helyi Mornar ellen. A zentai vízilabdázók elsöprő, 11:1-es (7:0) győzelmet arattak. A Zenta fölállítása a következő volt: Márkus István, Zoran Urošević, Dallos Ferenc, Bene Tamás, Czabafy Elemér, Tolmácsy Zsolt és Pintér László.

Az 1960-1962-es időszakban az úszóklub népszerűsége csökkent és eredményei visszaestek.

1963-ban az úszóklub tisztújítást végzett. Az elnök Lazar Babin lett, aki, miután felmérte a vízi sport pangását és hosszú ideje lehangoló helyzetét, az üres és elhagyatott uszodát, felkérte az akkor éppen Szabadkán tartózkodó és kiváló úszóeredményekkel rendelkező Janek Györgyöt, hogy térjen vissza Zentára az úszás és a vízilabda újjászervezése érdekében. A tavasz folyamán Czabafy Elemér is visszatért Zentára, minek következtében a vízi sport ismét ébredezni kezdett. Az úszóklub új vezetőségének tagjai dr. Đorđe Konjović, Bene Tamás, Zoran Urošević, Janek István, Janek Irén és Janek György lettek.
Rövid idő alatt kialakult a Bene Tamás, Pintér László, Dallos Ferenc, Jávorszki András, Đorđe Konjović, Czabafy Elemér, Papp Zsolt, Tolmácsy Zsolt, Urbán Sándor és Bárkányi Mihály összetételű vízilabdacsapat.

1963. július 1-jén Topolyán, 4-én pedig Zentán találkozott az Egység és a Zenta úszó- és vízilabdacsapata. Mind a két mérkőzésen fölényes zentai győzelem született. Topolyán Egység-Zenta 5:16, Zentán pedig Zenta-Egység 9:0. A zentai vízilabdázók a következő összeállításban játszottak: Tolmácsy Zsolt, Janek György, Bene Tamás, Zoran Urošević, Papp Béla, Edelényi Gábor és Jávorszki András.

1964-ben a zentai vízilabdázók megnyerték Vajdaság felnőtt bajnokságát, az ifjúságin pedig a 3. helyen végeztek. Janek György edzői ténykedése kezdte meghozni a gyümölcsét. Az ifjúsági korosztályból játékával Prikidánovics Nándor és Kovács Nemes László tűnt ki.

1965-ben a felnőtt csapat a Vajdasági liga élmezőnyében fejezte be a bajnokságot.

1966-ban az edzői teendőket Zoran Urošević vette át Janek Györgytől, aki bevonult a hadseregbe. Az ifjúsági csapat Vajdaság bajnoka lett, a felnőttek viszont szerényebb helyezést értek el, mivel több idősebb játékos befejezte pályafutását.

1967-ben az edzői teendőket ismét Janek György végezte. Az edzői teendők mellett a vízilabdacsapatban is megállta a helyét. A klub új vezetőséget választott: az elnök Velimir Nikolić lett. A Vajdasági ligában a zentaiak csapatát a következők alkották: Đorđe Konjović, Zoran Urošević, Bene Tamás, Pintér László, Czabafy Elemér, Janek György, valamint Prikidánovics Nándor, Kovács Nemes László, Tolmácsy András, Tolmácsy Csaba és Belec Ferenc az ifjúsági korosztályból. A Zenta ifjúsági csapata ismét Vajdaság bajnoka lett.

1968-ban az ifjúsági csapat zsinórban harmadszor lett Vajdaság bajnoka, ugyanakkor a felnőttek gyengébb teljesítményt nyújtottak. Ezt a csapat felfiatalítása okozta, a régiek közül ugyanis már csak Zoran Urošević és Janek György játszott.

Az 1969-ben hozott új szabályok értelmében a zentai vízilabdázók csak vidéken játszhattak, mert ettől kezdve csak 30x20 m-es uszodában lehetett bajnoki mérkőzéseket rendezni (a zentai uszoda 33x17 m-es volt).

1969-ben a vízilabdacsapat a Vajdasági ligában szerény helyezést ért el.

1970-ben a régi játékosok közül ismét csatlakozott a csapathoz Czabafy Elemér és Pintér László, így a következő felállításban játszottak: Koletár, Czabafy, Janek, Urošević, Pintér, Kovács Nemes, Belec, Takács, Varga Polyák és Bálint. A klub új elnöke dr. Sőregi Zoltán lett.

1970. július 30-án - 5 év után - ismét úszó- és vízilabdaverseny volt Zentán. Az úszóklub nehéz anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy a vízilabdázók mellett az úszócsapat is vidéki versenyeken vehessen részt. A szerbiai szövetség döntése után, mellyel a Szerb Úszóligát két zónára (szerbiaira és vajdaságira) osztotta fel, újra valóra vált a zentai úszók álma, ismét versenyezhettek és összemérhették erejüket Vajdaság többi úszóklubjának tagjaival. A vízilabda-mérkőzésen: Zenta-Vojvodina 5:6. A mérkőzés legjobbja Prikidánovics Nándor volt, aki 4 gólt ért el.

Vajdaság bajnokságát 1970-ben Újvidéken, a Dunán tartották meg három csapat részvételével: újvidéki Vojvodina, Zenta és fehértemplomi Jezero. A zentaiak a másodikak lettek.

1970. augusztus 12-én ünnepelte a péterrévei úszóklub fennállásának 20 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból Szerbia összes úszóklubjainak képviselőit meghívták az évi közgyűlésre, amelyen többek között elhangzott, hogy 1950-ben a zentai Milorad Vorgić tevékenyen vett részt a péterrévei úszóklub megalakításában. Jeges mellett oklevelet kapott a zentai úszóklub is az önzetlen segítségért. A jubileum alkalmából a Tiszán tömeges úszóversenyt tartottak, amelyen zentai siker is született: Slavica Novkov másodiknak úszta át a Tiszát.

1971. június 20-án a Vajdasági Szövetség szervezésében Zoran Urošević és Janek István sikeres úszó- és vízilabdabírói vizsgát tett.

1971. július 15-én Zentán szerepelt az I. ligás zadari Jedinstvo. A szoros mérkőzést a Zadar nyerte 8:6 arányban. Részeredmények: 1:1, 1:1, 1:3, 5:1. A Jedinstvo legénysége Gligorija, Kuliš, Kuliš II., Jelenić, Goran, Delavija, Benković, Jakupović, Damjanović, Vijanić volt. A Zenta játékosai: Szorcsik Ákos, Janek György, Varga Polyák László, Prikidánovics Nándor, Kovács Nemes László, Belec Ferenc, Lazar Mijić, Tóth Tibor, Sorgye Henrik és Újházi Attila.
Másnap, 1971. július 16-án újabb színvonalas mérkőzést nézhetett végig a zentai közönség. Az ellenfél a budapesti I. ligás Spartacus volt, amelyik két országos válogatottal (Molnár Endre kapussal és Felkai László 120-szoros válogatott csatárral) állt fel. Az eredmény 18:5 lett a Spartacus javára. Részeredmények: 5:2, 4:1, 4:0, 5:2. A Spartacus a következő fölállításban játszott: Molnár, Vörösvári, Albrecht, dr. Lehocki, Felkai, Ottó, Bovzi, dr. Kardos. A Zenta legénységét pedig a következők alkották: Szorcsik Ákos, Janek György, Zoran Urošević, Prikidánovics Nándor, Lazar Mijić, Bálint Béla, Belec Ferenc, Tolmácsy Zsolt, Varga Polyák László, Újházi Attila. Az edző Zoran Urošević volt.

1971. augusztusában az Illés-napi (Ilinden) ünnepségek keretén belül Ohridban vízilabdatornát tartottak a helyi Ohridski branovi, a Szkopje és a Zenta csapatának részvételével. A tornát kitűnő játékkal a zentaiak nyerték meg. Az első mérkőzésen: Ohrid-Zenta 3:8. Góllövők: Prikidánovics (3), Janek (2), Mijić (1), Belec (1), Czabafy (1). A második mérkőzés a Zenta és az Ohrid-Skopje válogatott ellen zajlott le. Az eredmény 9:5 volt a Zenta javára. Góllövők: Prikidánovics (4), Kovács (2), Belec (1), Mijić (1), Janek (1).

1971-ben a zentai felnőtt csapat a Vajdasági liga bajnoka lett és részt vehetett a II. ligába való jutásért kiírt selejtezőn. A ligában a szabadkai Spartacus, a kikindai ŽAK, a kúlai Sloboda és a zombori Polet szerepelt még. A selejtezőt Banja Lukán tartották meg, ahol - főként bírói részrehajlás miatt - a zentaiak másodikak lettek.

1972-ben a klub vezetősége határozatott hozott, hogy a szabályok adta lehetőségeket kihasználja, és új edzőt meg játékosokat szerződtet külföldről. Az edző a budapesti Czapkó Miklós lett, a magyarországi játékosok pedig Brindza István, Tibai János és Bajúsz Károly.

1972. augusztusában, Koperban tartották meg a II. liga selejtező mérkőzéseit. Többéves kísérletezés után a zentaiaknak végre sikerült bejutni "az ígéret földjére", az egységes II. szövetségi ligába. A selejtező végeredménye a következő volt: 1. Zenta 9, 2. Koper 8, 3. Student (Belgrád) 7, 4. Galeb (Zelenika) 6, 5. Vela Luka 4, 6. Insel (Banja Luka) 2 pont. A zentai csapat (Koletár, Czabafy, Janek, Tibai, Brindza, Prikidánovics, Kovács Nemes, Belec, Varga Polyák, Takács, Mijić, Újházi és Bajúsz) elnyerte a legjobb csapatnak, Prikidánovics Nándor meg a legjobb játékosnak és góllövőnek járó serleget.

1972-ben elkészült a 25 méteres úszómedence. A szükséges 30 fokos termálvíz biztosítására fúrásokat végeztek. Az anyagiakat az újvidéki szövetség sportfejlesztő bizottsága adta kölcsön, mert a községnek nem volt rá fedezete.

1972-ben a vízilabdaklubot a következők irányították: dr. Sőregi Zoltán, Montányi Károly, Hegedűs Zoltán, Janek István, Tomislav Zagorac és Czapkó Miklós.

1973. július 16-án Zentán játszott Kanada válogatottja. A kanadaiak magyarországi portyájuk után látogattak el Zentára. Az amerikai kontinensen az Egyesült Államok válogatottja után ők voltak a másodikak, és világviszonylatban is az első tíz közé tartoztak. Edzőjük a magyar származású Ács Jenő volt.

1973. július 24-én a Zenta csapata a kikindai ŽAK ellen 6:5-re győzött a vajdasági úszó- és vízilabdaliga keretében. A Zenta felállítása: Újházi, Varga Polyák, Belec, Szorcsik, Répás, Bálint, Tóth és Sorgye. Másnap, július 25-én Zentán tartották meg az utolsó fordulót. A vízilabdázók a kúlai Slobodával mérkőztek meg, és megsemmisítő vereséget mértek a kúlaiakra. Eredmény: Zenta-Sloboda 31:0 (6:0, 7:0, 9:0, 9:0). Góllövők: Varga Polyák (14), Belec (12), Papić (5). A ligában a Zenta nyert.

1973. augusztus 10-én ért véget az ifjúsági vízilabdázok vajdasági bajnoksága, amelyet a zentai csapat nyert meg 12 ponttal, 75:16-os gólkülönbséggel. A Zenta csapatának eredményei: Zenta-Spartacus (Szabadka) 3:3, Zenta-Jezero (Fehértemplom) 11:4, Zenta-Jedinstvo (Pancsova) 21:1, Zenta-Becse 14:1, Zenta-Vojvodina (Újvidék) 13:1, Zenta-ŽAK (Kikinda) 3:3 és Zenta-Dinamo (Pancsova) 10:3. A zentai bajnokcsapat tagjai Újházi Attila, Varga Polyák László, Tóth Tibor, Varga Ferenc, Répás László, Sorgye Henrik, Bene Zoltán és Terzin Róbert voltak. Egyénileg a legjobb teljesítményt Újházi, Répás, Sorgye és Varga Polyák nyújtotta.

Az 1973-as évadban a zentai vízilabdázók (Koletar, Prikidánovics, Vujičić, Janek, Brindza, Kovács Nemes, Varga Polyák, Takács, Sorgye, Belec, Újházi) a 9-10. helyet szerezték meg a II. szövetségi ligában, miután az utolsó fordulókban a kranji Triglavot 11:5-re legyőzték, a Koperral pedig 5:5-öt játszottak, s bennmaradtak a ligában, miután Bajmokon a Zenta 6:5-re legyőzte a Spartacust. A II. szövetségi ligában a következő csapatok szerepeltek: Zenta, Becse, Koper, đenovići Rivijera, szabadkai Spartacus, kikindai ŽAK, zadari Jedinstvo, orahovaci Borac, bijelai Mladost, újvidéki Vojvodina, kranji Triglav és šibeniki Solaris.

1973-ban a felnőtt csapat megnyerte a Vajdasági-kupát és jogot szerzett a Jugoszláv-kupán való részvételre. A jugoszláv kupadöntőt Šibenikben rendezték meg a Solaris szervezésében, nyolc csapat részvételével. A kupadöntőn csak a zentaiak voltak II. ligások. Igaz, hogy az utolsó helyen végeztek, de tisztességesen helytálltak az I. ligások mezőnyében. Az ifjúsági csapat ismét Vajdaság bajnoka lett, míg a legfiatalabbak a 2. helyen végeztek.

Az 1974-es évadban az egységes II. szövetségi ligában a bajnokság befejeztével a Zenta (Újházi, Brindza, Czabafy, Janek, Kovács Nemes, Varga Polyák, Tóth, Terzin, Répás, Prikidánovics, Sorgye) a 7. helyen végzett (8 győzelem, 2 döntetlen, 12 vereség - 18 pont). A bajnok a šibeniki Solaris lett. A ligában játszott még a Triglav (Kranj), Rivijera (Đenovići), Jedinstvo (Zadar), Goč (Vrnjačka Banja), Becse, Delfin (Rovinj), ŽAK (Kikinda), Vojvodina (Újvidék), Koper és Galeb (Zelenika) csapata. Prikidánovics Nándor volt a zentai csapat fő erőssége és góllövője. A csapatból kitűnt még Kovács Nemes László, Újházi Attila, Varga Polyák László és Janek György. Ebben az évben búcsúzott el aktív pályafutásától Janek György és Czabafy Elemér.

1974-ben az ifjúsági csapat ismét vajdasági bajnok lett.

1975. február 2-án ünnepélyes keretek közt megnyitották a zentai 25 méteres fedett uszodát.

1975-ben az egységes II. ligát két hatos csoportra osztották. A zentaiak csoportjában a következő csapatok játszottak még: Becse, Koper, rovinji Delfin, újvidéki Vojvodina, kikindai ŽAK. A zentaiak Prikidánovics és Brindza nélkül szerepeltek, akik bevonultak. A ligabajnokság befejeztével a zentaiak a 4. helyet szerezték meg az Újházi, Tóth, Kovács Nemes, Belec, Mijić, Varga Polyák, Terzin, Sorgye összeállításban.

Az 1976-os bajnoki idényben a Zenta vízilabdázói az ismét átszervezett II. szövetségi liga B csoportjában szerepeltek. A ligában játszott még: Jedinstvo (Zadar), Goč (Vrnjačka Banja), Hvar, Koper, Becse, Vojvodina (Újvidék). A Zenta a lejátszott 12 mérkőzésből csak 4-et tudott megnyerni. Az összegyűjtött 8 pont és a 99:114-es gólarány sajnos a kieséshez vezetett. Az edzői teendőket Dallos Ferenc látta el. A játékosok a következők voltak: Újházi, Kovács Nemes, Varga Polyák, Belec, Mijić, Prikidánovics, Sorgye, Tóth Tibor, Tóth László, Hegedűs és Martonosi.

1977-ben a zentai vízilabdázók a Vajdasági ligában szerepeltek. A bajnokság végén a táblázat a következőképpen alakult: 1. Becse, 2. Spartacus, 3. Zenta, 4. Dinamo, 5. Proleter. A zentai csapat célja a tapasztalatszerzés volt. A tapasztalt játékosok mellett a fiatal gárdát a következők alkották: Újházi Attila, Varga Polyák László, Belec Ferenc, Bene Zoltán, Lengyel Károly, Sorgye Henrik, Tóth László, Terzin Róbert, Barna Ferenc, Kopasz Gyula, Recskó Róbert, Martonosi Béla, Tóth Tibor. Az edzőjük Prikidánovics Nándor volt, aki egyben versenyzőként is szerepelt.

1978-ban Prikidánovics Nándor és Újházi Attila a kikindai ŽAK-ba igazolt át. A vajdasági bajnokságon a zentai csapat a szabadkai Spartacus mögött a 2. lett. Az edző Czabafy Elemér volt, aki pár fiatal versenyzőnek (Gyetvai László, Varga Róbert stb.) lehetőséget adott a tapasztalatszerzésre.
1979. április 8-án a zentai úszóklub választási közgyűlésén kivált és önálló klub lett a vízilabdaklub. A közgyűlés elnökévé Hegedűs Imrét, a tanács elnökévé Svetozar Dragovićot, titkárává pedig Dallos Ferencet választották meg.

1979-ben a zentai vízilabdázók újra remekeltek, fölényesen megnyerték a Vajdasági ligát. Eredményeik: Dinamo (Pancsova) 14:5, 4:8, Proleter (Becskerek) 7:4, 15:5, Jezero (Fehértempom) 9:3, 14:6, Jedinstvo (Törökbecse) 16:0, 14:1.

1979 szeptemberében a zentai vízilabdázók selejtezőt játszottak Smederevska Palankán a belgrádi OVK és a Vardar együttese ellen. Az első mérkőzésen: Zenta-OVK 10:4 (2:1, 1:1, 2:1, 5:1). Góllövők: Lengyel Károly (4), Bene Zoltán (2), Varga Polyák László (2), Varga Róbert (1), Recskó Róbert (1), Zenta-Vardar 9:5 (3:0, 2:3, 2:2, 2:0). Góllövők: Bene (4), Lengyel (3), Tóth L. (1), Varga R. (1). A táblázat végső állása: 1. Zenta 4 (19:9), 2. Vardar 2 (11:14), 3. OVK (Belgrád) 0 pont (9:18). Ezzel a sikerrel a zentaiak bekerültek a köztársaságok közötti ligába. A selejtezőn a következők játszottak: Újházi Attila (aki időközben visszaigazolt Zentára), Varga Polyák László, Belec Ferenc, Bene Zoltán, Varga Róbert, Recskó Róbert, Lengyel Károly, Tóth Tibor, Tóth László, Hegedűs István, Czabafy György és Gyetvai László. Az edző Czabafy Elemér volt.

1980-ban Vajdaság felnőtt kupaversenyén a zentaiak harmadikak lettek. A bajnokság befejeztével a zentaiak az 5. helyet szerezték meg az Újházi, Varga Polyák, Bene, Lengyel, Varga R., Prikidánovics (aki szintén visszaigazolt a Zentába), Recskó, Tóth L., Hegedűs, Gyetvai, Belec, Barna, Szabó felállításban. Az edző Czabafy Elemér volt. 
A végső táblázat:

1. C. Zvezda 14 14 0 0 201: 99 28
2. ŽAK 14 10 1 3 148:119 21
3. Goč 14 8 1 5 118:116 17
4. Becse 14 8 0 6 157:129 16
5. Zenta 14 6 0 8 142:146 12
6. Spartacus 14 5 0 9 117:198 10
7. Vojvodina 14 2 0 12 100:159 4
8. Struga 14 2 0 12 92:170 4

1981-ben a zentaiak a II. liga Keleti csoportjában mérkőztek a következő csapatokkal: Becse, Beograd, szkopjei Vardar, újvidéki Vojvodina, pancsovai Dinamo, becskereki Proleter, szabadkai Spartacus. A zentai csapat oszlopos tagjai közül többen (Lengyel Károly, Tóth László, Újházi Attila és Gyetvai László) bevonultak. Ezért a bajnokságot a 6. helyen fejezték be a következő csapattal: Czabafy Elemér edző, Burány Ferenc, Tóth Tibor, Czabafy György, Recskó Róbert, Varga Polyák László, Prikidánovics Nándor, Bózsó Tibor, Rudics Ákos, Belec Ferenc, Szabó Csaba, Goran Krivokapić, Klotz Antal, Répás László és Sorgye Henrik. A vajdasági bajnokság keretén belül a zentai serdülő csapat 13:10-re, az ifjúsági pedig 11:5-re maradt alul a kikindai ŽAK ellenében.

1982-ben a zentai csapat a II. liga Keleti csoportjában a 7. helyet szerezte meg és kiesett a ligából. A végső táblázat a következő volt:

1. Spartacus 14 11 1 2 184:123 23
2. Beograd 14 11 1 2 185:137 23
3. ŽAK 14 6 2 6 170:131 14
4. Dinamo 14 5 4 5 149:141 14
5. Vardar 14 7 0 7 146:153 14
6. Vojvodina 14 6 1 7 143:159 13
7. Zenta 14 3 1 10 126:167 7
8. Struga 14 2 0 12 124:205 4

A zentai csapatot a következő játékosok alkották: Újházi Attila, Tóth Tibor, Tóth László, Czabafy György, Híres Iván, Varga Róbert, Szabó Csaba, Belec Ferenc, Varga Polyák László, Bózsó Tibor, Goran Krivokapić és Aleksandar Živkov.

1983-ban a zentai csapat a Vajdasági ligában szerepelt, amelyre csak két csapat jelezte részvételét: a Zenta és a fehértemplomi Jezero. Az eredmények Zenta-Jezero 24:10, Jezero-Zenta 6:16. A Zenta csapata tehát Vajdaság bajnoka lett, és jogot szerzett a II. liga selejtezőjén való részvételre, amelynek mérkőzései a mai napig ismeretlen okokból elmaradtak. A zentaiak ebben az évben a következő felállításban szerepeltek: Czabafy Elemér edző, Újházi Attila, Varga Polyák László, Czabafy György, Rade Dimić, Tóth László, Recskó Róbert, Hegedűs István, Barna Ferenc, Híres Iván, Goran Krivokapić, Prikidánovics Nándor, Aleksandar Živkov, Sorgye Henrik és Bózsó Tibor.

Végül 1984. május 11-től 13-ig rendezték meg Belgrádban a selejtező küzdelmeket a II. szövetségi liga Keleti csoportjába jutásért. A selejtezőn három együttes versengett: a Zenta (mint az előző év vajdasági bajnoka), a Struga és a šabaci Zorka. Az eredmények a következők voltak: Zenta-Struga 16:8, Struga-Zorka 19:3 és Zenta-Zorka 28:9. A Zenta csapata a két mérkőzésen 44 gólt dobott és 17-et kapott. A csapat összeállítása és a góldobók névsora a következő volt: Újházi Attila, Varga Polyák László (7), Prikidánovics Nándor (12), Recskó Róbert (10), Tóth László, Czabafy György (2), Rade Dimić (5), Híres Iván (2), Goran Krivokapić, Barna Ferenc (1), Bózsó Tibor (1), Hegedűs István (2). A második mérkőzésen játszott még Aleksandar Živkov, Özvegy Gábor, Göblös Zsolt (2) és Sorgye Henrik.

1984. július 16-án kezdődött a bajnokság a II. szövetségi liga Keleti csoportjában. A zentaiaknak a célja a ligában maradás volt. A táblázat a következőképpen alakult:

1. C. zvezda 18 13 2 3 287:183 28
2. Goč 18 13 0 5 228:183 26
3. Beograd 18 11 3 4 238:183 25
4. ŽAK 18 12 1 5 231:177 25
5. Dinamo 18 11 0 7 237:179 22
6. Proleter 18 9 4 5 256:206 22
7. Spartacus 18 7 1 10 208:206 15
8. Zenta 18 6 1 11 190:267 13
9. Vardar 18 2 0 16 279:316 4
10. Vojvodina 18 0 0 18 124:316 0

1985-ben, egy héttel a bajnokság kezdete előtt váratlanul több tapasztalt régi játékos bejelentette, hogy egyéb elfoglaltságai miatt abbahagyja a vízilabdázást, attól függetlenül, hogy az előző évben bravúros hajrával sikerült bennmaradni a II. szövetségi ligában. A vezetőség számára nem maradt más hátra, mint 1985 májusában bejelenteni a ligából való kilépést. A klub ezután úgy határozott, hogy a fő hangsúlyt az ifjúsági és serdülőcsapatokra fekteti, és a tapasztalatszerzés lesz a fő cél. A serdülők részt vettek a Vajdasági-kupán, amelynek a végső kimenetele a következő volt:

1. ŽAK 3 3 0 0 67:28 6
2. Becse 3 2 0 1 58:31 4
3. Proleter 3 0 0 2 36:50 2
4. Zenta 3 0 0 3 11:63 0

1986-ban sem működött a felnőtt csapat. A klub vezetősége a korosztályos csapatok körül tevékenykedett. A serdülő csapat - amely még gyermekcipőben járt - részt vett Vajdaság téli bajnokságán, amelynek a táblázata a bajnokság befejeztével a következőképpen nézett ki:

1. ŽAK 3 3 0 0 44:20 6
2. Proleter 3 1 1 1 47:22 3
3. Becse 3 1 1 1 45:25 3
4. Zenta 3 0 0 3 9:77 0

1987. június 12-én a zentai vízilabdaklub értesítette az általános iskolás diákokat, hogy a nyári szünetben vízilabda-iskolát szervez 9-14 éves gyerekek számára. A vízilabda-iskola költsége 4000 dinár volt. Az iskola befejezése után a tehetségesebb gyerekek részére biztosították a klubtagságot és a lehetőséget az aktív versenyzésre.

Az 1987-es évadban a Zenta felnőtt csapata ismét összeverbuválódott és bejelentkezett a Vajdasági ligába. A törökbecsei Jedinstvo és a fehértemplomi Jezero voltak az ellenfelek. A Vajdasági ligát két torna keretén belül bonyolították le.

Az első torna eredményei: Zenta-Jezero 15:10
Jezero-Jedinstvo 14:15
Jedinstvo-Zenta 10:12

A második torna eredményei: Jezero-Zenta 6:17
Jedinstvo-Jezero 15:16
Zenta-Jedinstvo 26: 9

Négy győzelemmel és 8 ponttal a Zenta Vajdaság bajnoka lett, és jogot szerzett a selejtezőn való részvételre, amely ismét a II. liga Keleti csoportjába vezetett volna. A selejtezőt Szkopjéban tartották meg. Az eredmények: Struga-Zenta 11:11, Student-Struga 12:12, Student-Zenta 15:13. A táblázat:

1. Student 2 1 1 0 27:25 3
2. Struga 2 0 0 2 23:23 2
3. Zenta 2 0 1 1 24:26 1

A zentai csapat tagjai: Czabafy Elemér edző, Újházi Attila, Híres Iván, Rade Dimić, Recskó Róbert, Tóth László, Varga Polyák László, Molnár Imre, ifj. Tolmácsy Zsolt, Bózsó Tibor, Göblös Zsolt, Stojan Simeunović, Momir Mrđa, Fazekas Zoltán, Igor Gluščević és Katona Endre.

1988-ban a zentai vízilabdázok vajdasági ligabajnokok lettek, miután az egyetlen ellenfelet, a törökbecsei Jedinstvót 24:8-ra és 22:15-re legyőzték. Így szereztek ismét jogot a selejtezőn való részvételre. A selejtezőt 1988. szeptember 9-től 11-ig akarták tartani, de elmaradt, mert Macedóniának nem volt képviselője. Így a Zenta csapata automatikusan Szerbia bajnoka lett, és selejtező nélkül a II. liga Keleti csoportba jutott. A II. szövetségi ligában a bajnokságot kétfordulós pontrendszerben játszották le a következő ellenfelekkel: Struga, Goč (Vrnjačka Banja), Zorka (Šabac), Student (Belgrád), Dinamo (Pancsova), Vojvodina (Újvidék), Spartacus (Szabadka). A csapat felállása a következő volt: Katona Endre, Molnár Imre, Újházi Attila, Híres Iván, Bózsó Tibor, Varga Róbert, Igor Gluščević, Momir Mrđa, Barna Ferenc, Gyetvai László, Lengyel Károly, Stojan Simeunović, Horváth Csaba, Benkovics Attila, Fazekas Zoltán, Varga Polyák László, ifj. Tolmácsy Zsolt és Tóth László.

Az 1989-es évben a vezetőség a felnőtt csapat számára azt a célt tűzte ki, hogy bennmaradjon a II. szövetségi ligában, ami végül sikerült is. A bajnokságban elért érdekesebb eredmények: Zenta-Student 11:7, Zenta-Dinamo 12:10, Zenta-Spartacus 9:12, Zenta-Vojvodina 10:7, Zenta-Zorka 12:10. A végső táblázat:

1. Goč 14 12 0 2 205:113 24
2. Vojvodina 14 9 1 4 154:136 19
3. Student 14 8 0 6 172:126 16
4. Dinamo 14 7 0 7 153:145 14
5. Spartacus 14 6 1 7 153:146 13
6. Struga 14 6 1 7 133:149 13
7. Zenta 14 5 0 9 126:194 10
8. Zorka 14 0 1 13 122:203 1

A Zenta csapatát a következő játékosok alkották: Újházi, Híres, Czabafy Gy., Bózsó, Lengyel, Varga Polyák, Benkovics, Tolmácsy, Tóth B., Kőműves, Katona, Tóth L. és Molnár.

1989-ben Zentán vendégszerepelt az indonéz válogatott, és 15:13-ra győzött. A Zenta felállítása: Tóth Béla, Katona Endre, Momir Mrđa, Göblös Zsolt, Varga Polyák László, Lengyel Károly, Igor Gluščević, Vajda Zoltán, Fendrik Zsolt, Bózsó Tibor, Híres Iván, Benkovics Attila, Kőműves Róbert, Fazekas Zoltán, ifj. Tolmácsy Zsolt, Tóth László.

1990-ben a zentai Vasutas Vízilabdaklub ünnepélyes keretek között emlékezett meg a klub fennállásának 60 éves évfordulójáról. Az ünnepséget a zentai Városháza dísztermében tartották meg. A klub elnöke Zentai Frigyes, a titkára Varga Polyák László volt, aki egyben elköszönt az aktív versenyzéstől. A klub ebben az évben szervezte meg hivatalosan az első vízilabdabált a Kioszkban. Az ünnepség keretében 1990. július 8-án tartották meg 1200 néző előtt Jugoszlávia és Magyarország (11:13) vízilabda-válogatottjának mérkőzését. Jugoszlávia csapata a következő felállításban játszott: Posinković, Popović, Subotić, Šimenc, Jelenić, Vičević, Gočanin, Bezmalinović, Bukić, Vasović, Rađenović, Lašić. A szövetségi kapitány Nikola Stamenić volt. Magyarország csapatának tagjai Ambrus, Kiss, Smidt, Pétervári, Gyöngyösi, Tóth László, Tóth Imre, Mészáros, Péter, Vince, Dóci és Nemes voltak. A szövetségi kapitány dr. Konrád János volt. A bírók Marjai (Magyarország) és Đorđević (Jugoszlávia).

1990-ben a zentaiak a II. szövetségi liga Keleti csoportjában a 9. helyen fejezték be a bajnokságot a Živkov, Híres, Dimić, Göblös, Radek, Tóth, Benković, Medić, Lozanov, Kőműves, Tolmácsy, Milošević, Börcsök, Katona felállításban.

1991. májusában tisztújító közgyűlésre került sor. Az új elnök Radovan Popov, az edző Czapkó Miklós lett. A játékoskeret a következő volt: Živkov, Híres, Dimić, Göblös, Radek, Tóth, Gligor, Benkovics, Medić, Drobina, Balogh, Gyetvai, Bózsó és Tolmácsy. A klub a II. szövetségi liga Keleti csoportjában az utolsó előtti helyen végzett 2 ponttal.

Az 1992-es év elején befejezéséhez közeledett a klubhelyiség felújítása.

1992-ben a ligaátszervezés következtében a zentai Vasutas Vízilabdaklub a JAL-ban kapott beosztást (Jugoslovenska amaterska liga). A közismert politikai helyzet miatt azonban (amely Zentán talán fokozottabban érezhető volt, mint máshol), a klub lemondta a részvételt. Több játékos a klubot is elhagyta, úgyhogy a vezetőségének a figyelme a fiatal korosztályra terelődött. Az ifjúsági bajnokságokon a zentaiak vajdasági szinten figyelemreméltó eredményeket értek el, különösen a 14 és a 16 éves korosztályban. A fiatalokkal Czabafy Elemér, Híres Iván és Aleksandar Živkov foglalkozott. Czabafy Elemér kezdeményezésére ebben az évben Zentán beindult a női ill.leány-vízilabdázás.

1994-ben Zentán hivatalosan megalakult a női vízilabdacsapat.

1995-ben a zentai férfi vízilabdázók (Csikós, Vijatov P., Dimić, Mirković, Szél, Boćorek, Pósa, Krivokapić, Vijatov A., Stošić, Čudić, Iván, Kocsis, Tóth László edző ) elkezdték szereplésüket a JAL-ligában. Itt játszott még Kraljevo, Kruševac, Vrnjačka Banja, Jagodina, Valjevo, Smederevska Palanka és a belgrádi Vračar.

1996-ban a JAL-ligában (ŽAK, Dinamo, Zenta, Vračar) szerepeltek, emellett az Újházi, Vijatov A., Dimić, Mirković, Vasas, Gligor, Pósa, Kőműves, Stošić, Krivokapić, Iván, Živkov, Tóth László edző összetételű csapat megnyerte a szerbiai bajokságot.

1997 és 1998-ban a zentai férfi vízilabdázók 12 ponttal a 2. helyen fejezték be a bajnokságot a JAL-liga Északi csoportjában a Dinamo mögött, és a Vračar, Jagodina, Crnica és Valis előtt. A Zenta ezzel jogot szerzett a JAL Montenegróban megtartott döntő tornájára, amelyre azonban nem utazott el, s a szövetség 5000 dináros pénzbüntetéssel sújtotta.

1998-ban a JAL-liga alaposan felerősödött, hiszen a ligába - a Zenta mellett - az óbecsei Mladost, a Šabac, a Proleter, a Kraljevo, a Jagodina, a Crnica, a Vračar és a Valis nevezett be. A ligában a Zenta a 2. helyet szerezte meg, a férfi csapat így részt vett az I. B ligába való jutás óbecsei selejtezőjén, ahol a helyi Mladost mögött a 2. helyen végzett, és jogot nyert a magasabb rangfokozatra, ám fedett medence híját lemondta a szereplést. A csapatot Aleksandar Živkov, Vasas Balázs, Rade Dimić, Predrag Mirković, Darko Samardžić, Híres Iván, Pósa Norbert, Gligor Gellért, Vijatov András begin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting, Ajtai Miklós, Kőműves Róbert, Csikós Krisztián, Iván Ákos és Dragan Knežević alkotta.

1999-ben a vízilabdázók számára nem tartottak meg egyetlen bajnokságot sem az országban történt háborús események miatt.

2000-ben folytatódott a bajnokság a JAL-ligában.

2000. augusztus 29-én a Zenta Vasutas Vízilabdaklub nemzetközi torna keretében emlékezett meg a 70 éves jubileumáról. A tornán részt vett a Bajnokcsapatok Ligája (BL) győztese, a Becse, a szabadkai Spartacus, a hódmezővásárhelyi HVSC és a hazai együttes. A zentai csapatban a következők játszottak: ifj. Újházi Attila, Vicai Eduárd, Báló Kornél, Ajtai Miklós, Dejan Krivokapić, Danilo Babin, Huszák László, Baricsek Róbert, Darko Samardžić, Roland Tasić, Predrag Mirković, Rúzsa Toni, Pósa Norbert, Kőműves Róbert, Vijatov Andrásbegin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting, Surányi László. Az idényt a Szerbiai liga A csoportjában játszották le a Proleter, a TENT, a Vračar és a Jezero mellett, a 3. helyet szerezte meg és ismét jogot szereztek arra, hogy a következő évadban az I. B szövetségi ligában játsszon. A serdülők a Vajdasági ligában szerepeltek. A serdülő lányok külön engedéllyel (lévén, hogy több leánycsapat nem működött) a Vajdasági fiúligában játszottak, és a 2. helyet szerezték meg.

2001-ben kezdődött el a Vajdasági liga téli bajnoksága, amelyben a zentaiak mellett részt vett még Szabadka, Óbecse, Kikinda, Becskerek és Újvidék csapata.

2001-ben a Vasutas Zenta Vízilabdaklub a JAL-ban folytatta szereplését, mert a feltételei és anyagi helyzete - fedett medence híján - ismét nem engedték meg, hogy az I. szövetségi B ligában szerepeljen. A ligát a később a jugoszláv bajnoki címért folytatott rájátszás-döntő résztvevője, a Niš nyerte meg, a Zenta a 6. lett.

2002-ben a Vajdasági liga téli bajnokságának befejeztével a zentai fiúk a 12 éves korosztályban a 2. helyen végeztek. A nyári bajnokságot a 14 évesek a 6., a 16 évesek pedig a 3. helyen fejezték be.

2002. július 6-án és 7-én Zentán tartották meg az országos női vízilabda-bajnokságot az országban működő három klub részvételével. Az eredmények: Becse-Zenta 15:2, TAŠ 2000 (Belgrád)-Becse 1:22, Zenta-TAŠ 2000 10:1. Az ezüstérmes zentai csapat a következő felállításban játszott: Kincses Krisztina, Tari Ibolya, Benák Izabella, Hevér Andrea, Mészáros Gyöngyi, Prikidánovics Éva, Urbán Csilla, Fekete Zsuzsanna, Ksenija Plećaš, Dragana Pantelić, Dragan Manojlović, Danica Vijatov és Aleksandra Besanovac. Az edző Tóth László volt.

2002. augusztus 15. és 18. között fejeződött be a JAL liga. A Zenta a 4. helyen végzett. Az utolsó két mérkőzést Zentán játszották: Zenta-Mladost (Becse) 8:15. A hazaiak felállítása: ifj. Újházi, Surányi, Samardžić, Vígh, Babin, Krivokapić, Baricsek, P. Jasić, Huszák, Ajtai, Hyc, N. Jasić, Rúzsa és Vicai. A másik mérkőzésen Zenta-ŽAK 4:2. A zentai csapatból a következők szálltak vízbe: Vicai, Surányi, Samardžić, Baricsek, Babin, Krivokapić, Klosák, P. Jasić, Huszák, Ajtai, Juhász, N. Jasić, Rúzsa, Báló.

2003-ban a Vajdasági liga téli bajnokság befejeztével a 14 és 16 éves zentai fiúk egyaránt az 5., a 18 évesek pedig a 4. helyet szerezték meg. A nyári bajnokságon a 14 és a 16 évesek is a 3.-ok lettek. A vajdasági kupaküzdelmekben a 19 éves korosztályban a zentaiak a 4. helyen végeztek.

2003-ban a Zenta férficsapata Szerbia és Montenegró szövetségi ligája amatőr bajnokságán (SCG-AL) az 5. helyen végzett, a vajdasági bajnokságon és kupaversenyen pedig a 4. lett. Az ifjúsági csapat egyaránt a 4. helyen végzett Vajdaság téli és nyári bajnokságán. A kadétok (16 évesek) 3.-ak lettek Vajdaság bajnokságán, Vajdaság téli bajnokságán pedig a 6.-ok. A serdülők 3.-ak lettek Vajdaság bajnokságán és 5.-ek a téli bajnokságon. A serdülő lányok 6.-ak lettek Vajdaság téli bajnokságán.

2004. augusztusában befejeződött a bajnokság a szövetségi ligában. A zentaiak a 2. helyet szerezték meg a következő felállításban: Vicai Eduárd, Klosák Mihály, Darko Samardžić, Surányi László, Danilo Babin, ifj. Prikidánovics Nándor, Dejan Krivokapić, Baricsek Róbert, Vasas Balázs, Ajtai Miklós, Hegedűs Csaba, Rúzsa Toni, Predrag Mirković, Csikós Dávid és Huszák László. A női országos bajnokságon a zentaiak 4.-ek lettek. A zentai csapatban Berta Janka, Tari Ibolya, Benák Izabella, Hevér Andrea, Mészáros Györgyi, Prikidánovics Éva, Kincses Krisztina, Fekete Zsuzsanna, Rudics Boglárka, Benák Annamária, Lengyel Andrea, Bajúsz Kinga, Nagy Enikő és Kosiczky Kata játszott.

2004-ben a Zenta férfi vízilabdacsapatai a következő eredményeket érték el: 3. helyezés a vajdasági felnőtt kupaversenyen, az ifjúsági csapat (18 éves korig) 3. lett Vajdaság bajnokságán és 4. Vajdaság téli bajnokságán. A kadét csapat (16 éves korig) 5. lett Vajdaság bajnokságán és 4. Vajdaság téli bajnokságán. A serdülők (12 éves korig) 2. helyen végeztek Vajdaság bajnokságán. A klub veterán szakága 3. lett Vajdaság bajnokságán. A Zenta női ifjúsági vízilabdacsapata 2. lett Szerbia nyílt bajnokságán.

2004-ben az országos női válogatott részt vett az B csoportos Európa-bajnokságon. A selejtezőn - amelyet Obrenovacon tartottak meg - a hazai válogatott mellett Fehéroroszország, Ukrajna és Portugália vett részt. A SCG-válogatott tagja volt a zentai Prikidánovics Éva és Fekete Zsuzsanna is.

2005-ben az újonnan alakult ifjúsági női válogatottba három zentai került be: Berta Janka, Rudics Boglárka és Lengyel Andrea.

2005 januárjától Czabafy Elemér edző felügyelete alatt a következő 9?11 éves új és ígéretes generáció kezdett el edzeni: Bali Ádám, Juhász Kristóf, Homolya Ákos, Filip Vučinić, Nagy Gergely, Lócki János, Ágoston Fülöp, Urbán Róbert, Sőregi Viktor, Kopasz Ákos, Szögi István és Pataki Zsóka.

Az 1970-es évektől 2005-ig a klub archívumában található adatok szerint a következő játékosok és versenyzők voltak a klub tagjai - betűrendben:

Ajtai Miklós, Andruskó Szebasztián, Atlagić Aleksandar, Atlagić David, Avdalović Predrag, Babin Danilo, Babin Vitomir, Badis Zoltán, Bajúsz Csongor, Bajúsz Tamás, Bali Bertold, Bálint Béla, Bálint Sándor, Balla Kolos, BalóVitold, Báló Kornél, Báló Ákos, Balog Attila, Balog Dániel, Balogh Isidor, Balogh Krisztián, Barát Kálmán, Baricsek Róbert, Barna Ferenc, Barsi Krisztián, Belec Ferenc, Bene Tamás, Bene Zoltán, Benkovics Attila, Berényi Antal, Berta Áron, Berta Attila, Berta Szabolcs, Berze József, Bocán Géza, Boćorek Aleksandar, Boljanović Dragutin, Borđoški Aleksandar, Boros Gyevi László, Boros Gyevi Lóránt, Boros Norbert, Boros Zoltán, Boros Zoltán, Bózsó Tibor, Bozsóki Róbert, Bozsóki Zsolt, Branovački Adam, Brkić Petar, Bubolyák Roland, Bulatović Tamás, Búrány Gábor, Búrány Ferenc, Burány Sándor, Buza Márk, Csikós Dávid, Csikós Krisztián, Čudić Marko, Ćurčić Vladimir, Ćušić Miroslav, Cvetičanin Dragan, Cvetković Aleksandar, Czabafy Elemér, Czabafy György, Dimić Rade, Divéki Zsolt, Đukić Mirko, Đurica Dejan, Đurović Velibor, Ecsegi Kornél, Edelényi Gábor, Eszes Attila, Evetovics Csaba, Fazekas Béla, Fazekas Zoltán, Fehér Csaba, Fendrik Ferenc, Fendrik Mihály, Fendrik Zsolt, Gligor Gellért, Gluščević Igor, Gombi Zoltán, Göblös Zsolt, Gömöri Csaba, Gregus László, Gubik Tibor, Gyertyás Zsolt, Gyetvai László, Györe Zoltán, Győri Csaba, Hajagos Csaba, Hajbel Kornél, Hajbel Zsolt, Hegedűs Csaba, Hegedűs István, Hegedűs Zoltán, Heinrich Zsolt, Hevér László, Híres Iván, Homolya Zoltán, Horti Szabolcs, Horti Tamás, Horváth Csaba, Horváth Imre, Hődőr Róbert, Huszák Béla, Huszák László, Huszák János, Hyc Zoltán, Iván Ákos, Jakovljević Viktor, Janek István, Janek György, Jankovics Andor, Jasić Nenad, Jasić Predrag, Jovanović Goran, Juhász Attila, Jung Gyula, Kálmán Tibor, Kalmár Attila, Kalmár Károly, Kalmár Krisztián, Karácsonyi Tibor, Kaszás Gábor, Katona Endre, Keceli Mészáros Zoltán, Kecskés István, Király Tamás, Kiss Tamás, Klosák Mihály, Klotz Antal, Knežević Dragan, Kobrehel Csaba, Kobrehel László, Kocsis Ferenc, Komjenić Dragan, Kopasz Róbert, Kopasz András, Kopasz Ákos, Kopasz Gyula, Kovács Ákos, Kovács Zsolt, Kozma Csaba, Kőműves Róbert, Krivokapić Andrija, Krivokapić Dejan, Krivokapić Goran, Kucora Attila, Laufer András, Lengyel Károly, Lengyel Róbert, Lengyel Tamás, Letić Aljoša, Letić Nikola, Losonci Attila, Manjevski Marko, Márki László, Martonosi Béla, Matok Zoran, Mészáros Balázs, Mirković Predrag, Mijić Lazar, Mijić Marjan, Mijić Nikola, Mirković Branislav, Mirković Predrag, Molnár Imre, Mrđa Momir, Nagyabonyi Csaba, Nagy Abonyi Richárd, Nagyabonyi Viktor, Nagy Csaba, Nagy József, Németh Ákos, Nikičić Dragomir, Nikičić Viktor, Nikolić Vladimir, Novák Ákos, Novák Denisz, Novák Tomasz, Orovački Dragan, Özvegy Gábor, Pakaški Dušan, Palatinus Zoltán, Palatinus Csongor, Papp Zsolt, Pavlović Vladimir, Perc Mihály, Pintér Ákos, Pintér László, Pjevač Ognjen, Popov Aleksandar, Pócs Béla, Pósa Norbert, Prijović Milan, Prikidánovics Nándor, ifj. Prikidánovics Nándor, Rác Szabó Ákos, Rác Szabó László, Radenković Nemanja, Radonjić Predrag, Radonjić Miljan, Recskó Róbert, Repecki Péter, Répás László, Répás Szabolcs, Rudics Ákos, Rúzsa Krisztián, Rúzsa Toni, Salak Árpád, Samardžić Darko, Sándor Zsolt, Šećerov Nikola, Serdar Mile, Simeunović Srđan, Simeunović Stojan, Sočin Đorđe, Sorgye Henrik, Sóti Richárd, Sóti Viktor, Sóti Róbert, Srpak Nikola, Stojanović Atila, Surányi László, Szabó Árpád, Szabó Csaba, Szabó Endre, Szabó Igor, Szabó Némedi Péter, Szabó Róbert, Szabó Tamás, Szabó Tönki László, Szalai Tibor, Száraz Gyula, Szécsényi László, Szél Viktor, Szép Kornél, Szorcsik Ákos, Szorcsik Attila, Szorcsik Ferenc, Szorcsik Péter, Szögi Miklós, Szőcs Endre, Takács György, Tandari Attila, Tasić Norbert, Tasić Roland, Terzin Iván, Terzin Róbert, Tolmácsy András, Tolmácsy Géza, ifj. Tomácsy Géza, Tolmácsy István, Tolmácsy Szabolcs, Tolmácsy Zsolt, ifj. Tolmácsy Zsolt, Török Roland, Tóth Attila, Tóth László, Tóth Róbert, Tóth Tibor, Tóth Horgosi László, Tóth Horgosi Zsolt, Tóth Bojnik Zoltán, Túri Zsolt, Tuza Tibor, Újházi Attila, ifj. Újházi Attila, Újházi Tamás, Urbán Attila, Urbán Sándor, Uzelac Dragan, Vajda Róbert, Vámos Lajos, Varga Ferenc, Varga Róbert, Varga Polyák László, Vasas Ákos, Vasas Balázs, Vasas Tamás, Vasić Zoran, Vicai Eduárd, Vicai Kornél, Vígh Róbert, Vijatov András begin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting, Vijatov Péter, Vimmer István, Vörös Attila, Vukov Mario, Zabos László, Zeković Đorđe, Živkov Aleksandar és Zónai Viktor.

A zentai női vízilabdázás

A női vízilabdázás Zentán 1992-ben kezdődött Czabafy Elemér irányításával. Önálló csapattá 1994-ben vált. Akkoriban Jugoszlávia területén női vízilabdával Zentán kívül csak Kotorban, Belgrádban, Pancsován és Becsén foglalkoztak. 1996-tól megszűnt a női vízilabdázás, mert csak Becsén és Zentán működött a csapat. Az elkövetkező időszakot a zentai lányok főleg edzéssel és felkészüléssel töltötték el. A 2000-es évad bajnokságán a zentai lányok külön engedéllyel részt vehettek a vajdasági fiú serdülőligában és a 2. helyet szerezték meg.

A női vízilabda-bajnokság 2001-ben indult be újra 3 csapat, a Zenta, a Becse és a belgrádi TAŠ 2000 részvételével. 2001-ben a Zenta csapata a 3., 2002-ben a 2., 2003-ban a 3., 2004-ben pedig a 4. lett, mivel 2003-tól már 4 csapat játszott a bajnokságon. Ebben az évben a zentai lányok a kupaversenyen a dobogó harmadik fokára állhattak fel.

1994 és 1995 között a zentai női vízilabdacsapatot a következők alkották: Király Melinda (1975-ös születésű), Riesz Hermina (1975), Horváth Nóra (1975), Nagy Szuzanna (1975), Ema Lazić (1975), Rudics Zsuzsanna (1968), Szabó Szilvia (1976), Eszes Szilvia (1976), Szabó Hajnalka (1977), Jasmina Borđoški (1977), Mirjana Đurić (1977), Kaszás Márta (1977), Vidács Orsolya (1977), Antal Szabina (1977), Antal Bettina (1979), Szakali Gyöngyi (1977), Túri Emese (1977), Túri Enikő (1977), Tuza Valentina (1979), Kiss Beatrix (1979), Jablonszki Jerne (1978), Tóth Georgina (1980).

Az 1995/1996-os idényben a következők játszottak: Biljana Popović (1984), Mészáros Gyöngyi (1984), Fekete Zsuzsanna (1986), Tari Ildikó (1982), Tari Ibolya (1984), Habram Boglárka (1984), Kincses Krisztina (1986), Hevér Andrea (1985), Belák Szonya (1983), Maja Vidicki (1981), Illés Blanka (1986), Borsos Erika (1982) Varga Polyák Éva (1985), Varga Polyák Anikó (1986).
Az 1996 és 1998 közötti időszakban a felsoroltakhoz csatlakozott még Prikidánovics Éva (1986), Benák Izabella (1986), Kaszás Judit (1987) és Gubik Anita (1982).

1999-ben a NATO-bombázások miatt csak edzések folytak, a bajnokságra, a különböző tornákra és mérkőzésekre nem került sor. A csapatban mindössze 11-en maradtak: Biljana Popović, Mészáros Gyöngyi, Fekete Zsuzsanna, Tari Ildikó, Tari Ibolya, Habram Boglárka, Kincses Krisztina, Hevér Andrea, Illés Blanka, Prikidánovics Éva és Benák Izabella.

1998-tól Tóth László vette át az edzői teendőket, Czabafy Elemér felügyelete mellett. A zentai csapat névsora a későbbiek folyamán a továbbiakkal bővült: Berta Janka, Rudics Boglárka, Lengyel Andrea, Bajusz Kinga, Kosiczky Kata, Benák Annamária, Menyhárt Tímea, Velez Vörös Melinda. Egy évad erejéig a Zentában játszott a belgrádi Dragana Pantelić és Ksenija Plećaš, valamint a becsei Tóth Daniella is. Ezekből és pár belgrádi játékosból alakult meg 2003-ban a belgrádi Vračar csapata.

Az országos női vízilabda-válogatott 2004-ben kezdte el a nemzetközi szereplését. Mint már említettük, a B csoportos Eb selejtezőn a válogatottban a zentai Fekete Zsuzsanna és Prikidánovics Éva kapott helyet. 2004 őszétől pedig még három zentai játékos került be a válogatottba: Kincses Krisztina, Hevér Andrea és Benák Izabella. 2005-től az újonnan alakult ifjúsági válogatottba három zentai jutott be: Berta Janka, Rudics Boglárka és Lengyel Andrea.

1992-től 2005-ig a zentai női vízilabdacsapatban a következők játszottak - betűrendben:

Antal Bettina, Antal Margit, Antal Szabina, Belák Sonja, Benák Izabella, Berta Janka, Beserovac Aleksandra, Bollók Teréz, Borđoški Jasmina, Borsos Erika, Birclin Bojana, Burány Orsolya, Đurić Mirjana, Eszes Szilvia, Fekete Zsuzsanna, Gergely Tímea, Habram Boglárka, Hevér Andrea, Horváth Nóra, Illés Blanka, lllés Eszter, Jablonszki Jerne, Karas Teodora, Kaszás Judit, Kaszás Márta, Kincses, Krisztina, Király Melinda, Kiss Beatrix, Knežević Ljiljana, Lazić Ema, Manojlović Dragana, Menyhárt Tímea, Mészáros Gyöngyi, Micskó Judit, Nagy Anita, Novoszel Ágnes, Pantelić Dragana, Plećaš Ksenija, Popović Biljana, Prikidánovics Éva, Riesz Hermina, Szabó Hajnalka, Szabó Szilvia, Szakali Gyöngyi, Tari Ibolya, Tari Ildikó, Tóth Daniella, Tóth Georgina, Tripolszki Tímea, Túri Emese, Túri Enikő, Tuza Valentina, Urbán Csilla, Varga Polyák Anikó, Varga Polyák Éva, Velez Vörös Melinda, Vidács Orsolya, Vidicki Maja, Vijatović Danica, Vuković Jelena.

A zentai veterán vízilabdázás

A Zenta keretében 2000-ben alakult meg a veterán szakága. A megalakulás óta az "öregfiúk" kedvtelésből, rekreációs jelleggel, a szabadidő hasznos eltöltése és a minél egészségesebb életmód végett játszanak. A későbbiek folyamán már helybeli mérkőzéseket is lebonyolítottak, majd vidékre is ellátogattak, a következő klubokhoz: ŽAK (Kikinda), Vojvodina (Újvidék), Mladost (Becse). Ezekkel a csapatokkal - oda-vissza alapon -mérkőzéseket is játszottak.

2001-től a magyarországi testvérvárossal, Hódmezővásárhellyel is felvették a kapcsolatot, és kialakult egy körmérkőzés-sorozat Zenta, Hódmezővásárhely, Arad és Kikinda veterán csapatai részvételével. Ez a barátkozással és kikapcsolódással összekötött versenysorozat meghonosodni látszott, ám a vízumkényszerek bevezetésével ideiglenesen szünetel.

2003-tól a Vajdasági Vízilabda-szövetség beindította a veterán ligát, amelyben a zentaiak mellet a kikindai ŽAK, a szabadkai Spartacus, az újvidéki Vojvodina és a Becse csapata vesz részt. 2003-ban és 2004-ben a zentaiak bronzérmesek lettek.

A zentai veterán vízilabdacsapat tagjai: Újházi Attila, Prikidánovics Nándor, Lengyel Károly, Gyetvai László, Híres Iván, Kovács Nemes László, Belec Ferenc, Rackó Róbert, Barna Ferenc, Hegedűs István, Tóth László, Aleksandar Živkov, Laták István, Milan Đukić, Nikola Letić, Aljoša Letić, Kobrehel László, Takács György, Fazekas Zoltán, Varga Polyák László, Czabafy Elemér, Bózsó Tibor, Recskó Róbert, Varga Ferenc, Rudics Ákos, Rade Dimić és Juhász Attila, Zenta polgármestere.


A Zenta vízilabdaklub elnökei és edzői - betűrendi sorrendben

Elnökök 
1. Atlagić Nedeljko
2. Babin Lazar
3. Bruckner Aladár
4. Csincsák Endre
5. Svetozar Dragović
6. Guelminó Sándor 
7. Hegedűs Imre
8. Hegedűs Zoltán
9. Jámbor Elemér
10. Lengyel Károly 
11. Montányi Károly
12. Velimir Nikolić
13. Stevan Petrov
14. Radovan Popov
15. dr. Sőregi Zoltán
16. Tripolszky István
17. Varga Ferenc
18. Vorgić Milorad
19. Vujić Jovan
20. Bratislav Zeković
21. Zentai Frigyes

Hivatásos és segédedzők

1. Abonyi Sándor
2. Atlagić Aleksandar
3. Bene Tamás
4. Brindza István
5. Czabafy Elemér
6. Czapkó Miklós
7. Dallos Ferenc
8. Híres Iván
9. Janek György
10. Jámbor Elemér
11. Nagy Szuzanna
12. Prikidánovics Nándor
13. Tóth László
14. Újházi Attila
15. Zoran Urošević
16. Milorad Vorgić
17. Varga Polyák László
18. Aleksandar Živkov

Felhasznált irodalom

1. Sportlexikon, Budapest, Sportkiadó, 1897
2. Sportenciklopédia, Budapest, Kossuth Kiadó, 2002
3. Enciklopedija Fizičke Kulture, Zagreb, Jugoslovenski leksikografski zavod, 1975.
4. Szentai Újság (1930-1941)
5. Zentai Újság (1941-1944)
6. Jugoszláv Sportélet - 1930
7. Tiszavidék (1969-1993)
8. Magyar Szó (1950-2005)
9. Rajki Béla-Gallov Rezső: Korszerű vízilabdázás - 1985
10. Tolmácsy István: Testnevelés 1973-1978
11. Sportski Žurnal (2000-2005)
12. A klub archívuma
13. A szerző, a sportbarátok és a klubtagok információi és archívuma

Random Image

2010_08_22_finale_000.jpg

Ko je ovde

Ko je na mreži: 10 gostiju i nema prijavljenih članova